A baba megtartása

„Ne félj, mert veled vagyok.” (Ézsaiás 41:10)

A fiaim igazi „csodagyerekek”. Az első gyerekemet vártam, amikor a vizsgáló orvos a következő felkavaró kérdést tette fel a férjemnek: „Biztosak benne, hogy el akarják vetetni a babát?” „Szó sincs róla, mi mindenképp meg akarjuk tartani!” – válaszolta a férjem megdöbbenve. „Ó, akkor minden rendben – felelte a nő széles mosollyal. – Örömmel tudatom, hogy az ön felesége teljesen egészséges, és a baba is szépen fejlődik.” Az orvos visszatért a vizsgálóba, ahol én már izgatottan várakoztam. „Készülődhet hazamenni, minden rendben van.” A váróteremben a férjem sápadt arccal ült, majd elmondta, mit kérdezett az orvos.
Ekkor éppen Brazíliában voltunk látogatóban a férjem testvérénél és családjánál. Mivel nem éreztem jól magam, megkérdeztem, hogy meg tudna-e vizsgálni egy orvos és megnézni, minden rendben van-e a még meg nem született babámmal. A sógorom, aki spiritizmussal foglalkozik, egy doktornőt javasolt. Nemsokára megtudtuk, ő kérte meg, hogy abortuszt hajtson végre rajtam a tudtunkon kívül. Ha az orvos akkor nem tette volna fel a kérdést a férjemnek, tudtunkon és akaratunkon kívül elveszítettük volna első gyermekünk. A férjem azonnal keresett egy szállodát, hogy a továbbiakban ott szálljunk meg, és a vitákat elkerülendő inkább otthagytuk a sógorom otthonát.
Néhány évvel később egy alkalommal nem éreztem jól magam, és időpontot akartam kérni az orvosomtól egy vizsgálatra, de ő épp szabadságon volt. Aki helyette megvizsgált, elküldött egy báriumvizsgálatra és hét, egész testet érintő röntgenfelvételre. Semmi nem derült ki, ezért később, amikor a saját orvosom visszatért a munkába, azonnal felkerestem. Ő egyszerűen megnyomogatta a hasam, és kijelentette: „Ön terhes.” A rémülettől megdermedten. Így folytatta: „Az ön korában kockázatos a terhesség, mindenféle rendellenesség léphet fel a babánál, és komoly betegségek kockázata is fennáll. A legbiztosabb, ha abortuszt végeztet. Tulajdonképpen be is perelheti azokat, akik korábban rossz diagnózist állítottak fel.” Természetesen újra elutasítottam az abortuszt. Egyszerűen a mi teremtő Istenünk kezébe helyeztem a születendő gyermekem életét. „Az orvosra kellene hallgatnod – mondta valaki. – Ismertem valakit, akinek hasonló helyzetben vak gyereke született.” Egyedül a férjem támogatott imádságos lelkülettel a döntésemben, hogy járjunk el helyesen, és tartsuk tiszteletben az emberéletet. Ma a két fiam Isten kegyelmének csodája.

Monique Lombart de Oliveira