Most mit felejtettem el?

„Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon.” (Zsoltárok 91:11)

A barátommal utaztam egy női missziós lelkigyakorlatra, és útközben meg kellett állnunk egy megbeszélés miatt. Miközben vártam, hogy a barátom értem jöjjön, észrevettem, hogy bent hagytam a vizeskulacsom, ezért visszamentem érte. Egy óra múlva megálltunk ebédelni, és akkor jöttem rá, hogy a táskámat is a megbeszélésen hagytam. A lelkigyakorlaton megosztottam ezt a tapasztalatot, ahol azt javasolták, hogy valaki, aki még ott van, hozza el nekem. Igen! Milyen igaz! Az egyik barátom még nem jött el onnan, így magához vehette, hogy később ideadja nekem.
A hétvége elteltével éppen az autóm felé siettem a kézitáskámmal és a bőröndömmel, amikor egy ismerőssel találkoztam. Beszélgetni kezdtünk, és csomagjaimat letettem egymás mellé a földre. Amikor elköszöntünk, felkaptam a bőröndöt, betettem az autóba, beültem és elhajtottam. Útközben szükségem volt valamire a táskámból, és akkor döbbentem rá, hogy újra ott felejtettem. Felhívtam a gyűlés szervezőjét, aki természetesen megtalálta a táskámat, és utánam küldte az egyik barátommal.
Megálltunk egy Costcónál vásárolni, és közben egy üzenetet írtam az illető barátomnak, hogy amennyiben már hazaért, megállok nála, hogy átvegyem a táskám. Visszaírt, hogy a Costcóban van. Körülnéztünk, és nemsokára meg is láttuk. Ez igen! Köszönöm, Jézus!
A kijáratnál a kisebbik lányom megkérdezte, hogy kölcsönveheti-e a Costcokártyámat, és gondolom kitaláljátok… nem találtam. Visszamentem az üzletbe, de nem láttam sehol, és senki nem adta le a pénztárnál.
Suttogva imádkoztam: „Uram, mit tehetsz velem?” Mielőtt azonban még azt kértem volna, hogy segítsen megtalálni a kártyámat, a lányom már megtalálta az autó mellett a földön. „Jézusom, elfogytak a szavaim! Te annyira nagyon jó vagy hozzám.”
Híres vagyok a feledékenységemről. Ez nagyon kellemetlen, de általában nem dolgoztatom meg annyira az Urat, mint azon a hétvégén. Vagy mégis? Lehet, hogy nem is veszem észre, mennyi mindent tesz értem, és milyen gondosan vigyáz rám. Minden ismerősöm felejtett vagy veszített már el dolgokat. Nemsokára egészen mókás lesz megbeszélni a feledékenységünket az örzőangyalainkkal.
Jézus, kérlek, továbbra is őrködj felettem. Nagy szükségem van rád. Köszönöm!

Mona Fellers