A posta

„Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek: amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13:34–35)

Ahogy befordultam a posta parkolójába, azonnal észrevettem, hogy sok autó áll ott, és nagyon sokan jönnek-mennek. Leparkoltam, felhúztam az ablakokat, és bementem az épületbe. Átvettem a küldeményt, és kifelé menet egy hangot hallottam: „Hölgyem, tudna adni 20 centet?”
Meglepődtem, és gondolkodni kezdtem: Miért kérne valaki csupán 20 centet? Mit lehet manapság venni 20 centért?
Megfordultam, és egy fiatalembert láttam felém közeledni. Mondtam neki, hogy az autóban van a pénzem, így ő elkísért a kocsimig. Amikor odaértünk, 20 cent helyett egy egész dollárt adtam neki. Nagyon boldog és hálás volt, és azonnal el is hagyta a parkolót. Miközben hazafelé vezettem, folyton csak ezen az eseten gondolkodtam. Mit látott bennem az a fiatalember, hogy mindenki mást kikerült, és tőlem kért 20 centet? Tulajdonképpen aznap meglepően sokan jöttek-mentek a postahivatalnál. Szégyellt másokat megszólítani, vagy van bennem valami, amiért épp engem választott?
Amikor iskolákban dolgozom, mindig azért imádkozom, hogy a diákok vegyenek észre bennem valami mást. Imádkozom, hogy visszatükrözzem nekik Jézus szépségét. Szeretném, ha az emberek meglátnák a jelenlétét bennem, a cselekedeteimben, járásomban, öltözködésemben. Ha Isten gyermekének valljuk magunkat, akkor mindannyian különlegesek vagyunk. Legyen ennek az éneknek a szövege az imánk: „Látszódjon meg bennem Jézus szépsége, együttérzése és tisztasága, ó, te mennyei Lélek, formáld át a természetem, míg Jézus szépsége meglátszik bennem.”

Patricia Hines