Elhívatás (2. rész)

„Ki tudja, talán éppen e mostani idő miatt jutottál királyságra!” (Eszter 4:14)

Öt éve telefonon felhívott a börtön új vezetője. „Értesz a számítógépekhez? – kérdezte. – Az elődöm csak papíron vezette a nyilvántartást, és néhány önkéntes segítette. Most, amikor idekerültem, és a foglyok száma 3000-re nőtt, olyan sok a papírmunka, hogy be kell vezetnem a statisztikákat és az adatokat a gépbe. De erre egyedül képtelen vagyok. Segítenél az adatbázissal?” Vajon ez lenne Isten válasza nekem?
„Igen, természetesen. Örömmel segítek!” Bár nem vagyok valami nagy számítógép-szakértő, úgy éreztem, hogy Isten megnyitja előttem a szolgálat ajtaját. Imádkoztam, és tudom, hogy Ő segít mindent megtanulnom. Miközben a vezető irodájában segédkeztem, felismertem, hogy valóban ez az én „hivatásom”. Nagyon tetszett.
Egyik nap így szólt hozzám: „Szükségem van segítségre a női börtönben, ahol jelenleg 300-an vannak.” Bátorítottam az egyik missziós csoportunkat, hogy kezdjék el ott a munkát. Egy nyugdíjas lelkész házaspár önkénteskedett minden hétfőn már 2013 óta. Az ő segítségükkel ebből a heti egy csoportból öt lett, és majdnem az egész hétvégét lefedte a velük való bibliatanulmányozás. Isten kitárta előttünk az ajtókat. A szó szoros értelmében.
Most elhívatásom legizgalmasabb része a női misszió. A vezetőségi irodában dolgozom, karácsonyi ünnepségeket, istentiszteleteket és keresztségeket szervezek. A legjobban azonban azokat az alkalmakat szeretem, amikor egyénileg tanulmányozhatom valakivel a Bibliát. Aznap, amikor annak a fiatal édesanyának el kellett mondanom, hogy tízéves lánya daganat miatt a kórházban haldoklik, megfogtuk egymás kezét, és könyörögtünk Istenhez, hogy sikerüljön időben hazaérnie, mielőtt még túl késő lenne. A férjemmel a férfi börtönben is megosztottuk ezt az imakérést, és ők is imádkoztak érte. Ezután a kislány csodálatos módon jobban lett, és hazamehetett. A fiatal anyuka letöltötte büntetését, és hazamenve még találkozhatott a kislányával, mielőtt az elhunyt.
Most már tudom, hogy a menny hívott el arra a szolgálatra, amelyet végzek. Ezt nemcsak a 28. egység hölgyeiért, hanem magamért is végzem. Ahogy egy családtagom mondta néhány évvel ezelőtt, most én is elmondom nektek: „Ha kérdéseid vannak, mi Isten terve az életedben, borulj térdre. Kérd, hogy használjon fel.” Ő biztosan megteszi!

Diana Halverson