Helyreállított szépség

„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az Ő végzése szerint elhívottak.” (Róma 8:28)

Mint mindannyian tudjuk, 2020 rossz értelemben véve példátlan év volt. A Covid életünk majdnem minden területét megváltoztatta. Őszre már sokan megszoktuk az „új normalitást”, de mindezek tetőzéseképpen október végén katasztrófális ónos eső sújtotta Oklahoma városát. A fák még nem hullatták le a leveleiket, melyeket nemsokára vastag jégtakaró borított. Sok fa számára ez a súly túlságosan nehéznek bizonyult. Napokon keresztül éjjel-nappal eldőlő fák zaját hallottuk. Éppen a hátsó udvaron álltam, amikor egy hatalmas fa rázuhant a szomszédom házára. Hálát adtunk Istennek, hogy csak kisebb károk keletkeztek, és senki nem sérült meg, de nagyon megrémítette az eset a családot.
A vihar után a város úgy nézett ki, mintha forgószél söpört volna végig rajta. Sokan napokig, hetekig elektromos áram nélkül maradtak. A házam előtt az utcán egy magas fa áll. Hatalmas zöld lombkoronája ősszel csodálatos színekbe öltözik. A vihar után azonban komor látványt nyújtott. Ágai a jég súlya alatt majdnem a földet súrolták, az egyik ága letört, és a szomszéd udvarba esett. Gyászoltam a kárt. Amikor kisütött a nap, és olvadni kezdett a jég, csodálkozva néztem, hogyan emelkednek fel újra a fa ágai, és tűnnek elő az aranysárga levelek. Már nem úgy nézett ki, mint a vihar előtt, de még mindig nagyon szép volt.
Az emberek egész télen a lehullott ágakat takarították. Sok udvar hónapokig romtelepnek nézett ki, de a tavasz érkezésével mindenhol újra kizöldültek a fák. Ezt az átalakulást szemlélve arra gondoltam, milyen elképesztő módon alakítja át Isten a hibáinkat és a tévedéseinket, hogyan takarítja ki életünket, és alkot még csodásabbat, mint annak előtte. Milyen nagyszerű Istent szolgálunk!

Robin Widmayer Sagel