Isten felkészítője

„Én pedig hatalmadról énekelek, minden reggel kegyelmedet magasztalom; mert váram vagy, és menedékem nyomorúságom napján.” (Zsoltárok 59:17)

Közösségi szombat volt, nagyon érzelemdús hangulatban telt. A férjem már hónapok óta betegeskedett, és meglehetősen tanácstalanok voltunk. Elkezdődött a zenei program, és miközben hallgattuk, valami egészen különleges dolog történt velem. Ahogy a zene elhallgatott, éreztem, hogy Isten azokra az alkalmakra emlékeztetett, mikor Jézus a férjem mellett állt, és olyan sok egészségügyi válságból kimentette. Ezután rádöbbentem, hogy az én múltamban is voltak próbák, melyekben az Úr folyamatosan mellettem állt. Ugyanakkor felismertem, hogy ez a jövőmre is vonatkozik. Újra megszólalt a zene, mintegy keretet adva gondolataimnak. Elképesztő tapasztalat volt. Sírva fakadtam. Éreztem Isten törődésének és szeretetének a bizonyosságát. Ő mellettünk marad, függetlenül attól, milyen gondokkal kell szembenéznünk.
Öt estével később azt álmodtam, hogy a férjem felkelt az ágyból, és elesett. Álmomban azt mondta, hogy megfeledkezett róla, hogy nincs lába. Reggel, amikor felébredtem, a férjemnek felszökött a láza, és egyáltalán nem nézett ki jól a lába. Bevittem a sürgősségi osztályra, és ők azonnal beutalták a kórházba. Négy nappal később a jobb lábát térd alatt amputálták. A sebész csontfertőzést állapított meg nála, amely felfelé haladt a lábszárán. Az amputáció után két nappal, ugyan még mindig antibiotikumos kezelés alatt, de a férjem egészen új embernek látszott. Arcába visszatért az egészséges szín, mosolygott, és a fájdalmai megszűntek. Áldottuk és dicsőítettük Istent, hogy annyi hónap betegeskedés után újra jól volt.
Tudom, hogy a menny felkészített arra, hogy a lehető legjobbat adhassam az embernek, akit szeretek. Az Úr átvezetett ezen a hosszú és megterhelő folyamaton. Nyolc hónappal az amputáció után a férjem már újra tudott járni lábprotézis segítségével. A támogatás és a sok ima, amelyben ez idő alatt részesültünk, mindkettőnket megerősített és bátorított.
Isten ígéretei valóságosak. Annyira hálás vagyok szerető Istenünknek, aki nemcsak felkészít a nehéz helyzetekre, hanem minden pillanatban velünk is jár az úton.

Jean Dozier Davey