Gyönyörű mind

„Mindent szépen alkotott Isten a maga idejében.” (Prédikátor 3:11)

A botanikusok jól tudják, hogy a nappali világosság idejének rövidülése és az éjszakai hőmérséklet csökkenése olyan biokémiai reakciókat indít el a lombhullató fákban és cserjékben, melyek a fotoszintézis leállásával és a klorofill nevű zöld pigment csökkenésével járnak. Ez lehetővé teszi, hogy más vegyületek (például a sárga flavanolok, a narancssárga karotinoidok és a vörös-lila antocianinok) jobban előtérbe kerüljenek. Ez túl bonyolultnak hangzik? Nem kell botanikusnak vagy tudósnak lenni ahhoz, hogy értékeljük az őszi színpompát, amit ezek a folyamatok hoznak létre, és rácsodálkozzunk a mi csodálatos teremtő Istenünkre, aki nem csak kitalálta ezt a bonyolult biokémiát, de gyönyörűvé is tette!
A botanika iránt érdeklődők azt is tudják, hogy valójában a virágok fő célja a szaporodás – a színük és formájuk megkönnyíti a beporzást, a magok növekedését és szétszóródását. Élénk színük és édes illatuk vonzza a beporzók, például bizonyos rovarok és madarak közreműködését. De ismét csak lenyűgöző, hogy Teremtőnk nemcsak bonyolult élő szervezeteket és az őket fenntartó biológiai folyamatokat teremtett, hanem gyönyörűvé is tette őket. A virágok hihetetlen változatosságukban gyönyörködtetik érzékeinket. És ez még nem minden! A virágok az érzelmeinket is megszólítják: gyakran különleges alkalmak fontos elemei, legyenek azok örömteli ünnepek vagy a gyász időszakai, mert a szeretet és a ragaszkodás kifejezésére szolgálnak. Helyénvaló, hogy az istentiszteleti élményünket is fokozzuk velük.
Valóban csodálatosak a teremtés szépségei, de az az igazi csoda, hogy mennyire törődik Isten mindannyiunkkal. Jézus virágokat használt az Úr megtartó szeretetének illusztrálására. Gyengéden figyelmeztette a hallgatóit: „Ha pedig a mező füvét, amely ma még van, és holnap kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?” (lásd: Máté 6:28–31)
Annak ellenére, hogy a bűn régen megrontotta ezt a világot, még mindig annyi szépséget élvezhetünk. Ezért alig várom, hogy lássam, mit tartogat még számunkra Isten, amikor elérjük mennyei otthonunkat, ahol a maga teljességében láthatjuk majd a kreativitását. Különösen az Ő csodálatos fáját szeretném látni – az élet fáját – a gyógyító leveleivel. „Ámen. Jöjj, Uram Jézus.” (Jelenések 22:20)

Jennifer M. Baldwin