A bölcs döntés

„Dicsérni foglak téged, mert félelmetes és csodálatos teremtés vagyok.” (Zsoltárok 139:14)

Nemrég néztem meg egy dokumentumfilmet a thalidomide hatóanyagú gyógyszerről, amit többek között a reggeli rosszullétek kezelésére használtak a hatvanas évek elején. A gyógyszer katasztrofális hatással volt az azt alkalmazó édesanyák babáira. Ezek a csecsemők fogyatékkal vagy karok és lábak nélkül születtek. Ma a legjobban az aggaszt, hogy még mindig gyártják és alkalmazzák a szert a harmadik világ számos országában. Még mindig születnek thalidomide-os csecsemők.
Mindig végigfut rajtam a hideg, hacsak meghallom is ezt a szót. Én is lehettem volna egy ilyen anya. 1961-ben minden nap reményvesztetten rosszul voltam, nem csak reggelente, hanem egész nap, minden egyes nap. Az orvosom biztosított róla, hogy ez jó gyógyszer és biztonságosan használható. A gyártó becsapta őt is. Napokig imádkoztam emiatt. Aztán úgy döntöttem, hogy végigszenvedem a következő néhány hónapot. Emlékszem, hogy mindenhová egy kis vödröt vittem magammal, ahová csak mentem. Jó volt, hogy mellettem lehetett.
Amikor időm engedte, olvasni kezdtem a Bibliát. Éva, Anna, Ruth, Mirjám és mások történetein keresztül megtanultam szeretni és bízni Isten Igéjében. Minden alkalommal, mikor már kész lettem volna feladni, egy másik bibliai nő tűnt fel, akinek a küzdelmeihez hasonlítva könnyebbnek tűntek az enyémek.
Melyik anya tudná boldogan elnézni a saját bátyja által meggyilkolt fia holttestét, mint Éva? Melyik anya bízná rá a gyerekét könnyedén egy hitben gyenge pap gondjaira, mint Anna tette? Melyik fiatal nő tudna boldogan lemondani az otthonáról, hogy az ismeretlenbe utazzon, mint Ruth, amikor elment Naómi hazájába, Betlehembe? Melyik nővér bújna el a nádasban, mint Mirjám, hogy vigyázzon a kisöccsére? És aztán lenne elég bátor ahhoz, hogy felfedje magát a hercegnő előtt, és felajánlja, hogy majd ő gondoskodik dajkáról a kis Mózesnek? Ezek a történetek bátorságot öntöttek belém a kitartáshoz.
Végre 1962 májusában a karomban tartottam az én édes kis Pattimat. Miközben apró ujjait és lábujjait ellenőriztem, dicsértem Istent ezért az apró tökéletességért. Az Úr megígéri a Szentírásban, hogy mindent tud rólunk, mielőtt még megszülettünk volna. Minden alkalommal eszembe jut az isteni gondviselés ígérete, amikor a lányom kedves arcára nézek.

Patricia Cove