Hűha!

„Bízzál az Úrban teljes szívedből, és ne támaszkodj a magad eszére. Minden utadon ismerd el őt, és ő irányítja ösvényeidet.” (Példabeszédek 3:5–6)

Te lovagoltál már? Már rég nem voltam táborozni, de a munkaadóm látta, hogy világjárvány idején mekkora kihívást jelent a tanítás, és lovastáborba küldött minket a kollégáimmal, hogy kipihenjük magunkat, megfiatalodjunk, és élvezzük a csodás természetet!
Miután megnéztük az oktatóvideót és a jó tanácsokat, megkaptuk a lovainkat, és elindultunk egy ösvényen. Az én paripám neve Dusty úr volt. Alig néhány perc telt csak el, hogy felültem rá, Dusty úr máris jelezte, hogy nem lesz túl könnyű dolgom vele. Többször is letért az ösvényről, megtorpant, és nem volt hajlandó a csoporttal együtt haladni, ráadásul néhányszor úgy döntött, hogy hirtelen megfordul, és az istálló felé nyargal.
Hamar rájöttem, hogy a lovaknak, akárcsak a tanítványaimnak, egyedi személyiségük van. Némelyek nagyon nyugodtak és engedelmesek; nagyon jól követik az utasításokat. Másoknak állandó irányításra, korrekcióra és gyengéd vezetésre van szükségük, ahogy nekem is folyamatosan finoman húznom kellett Dusty gyeplőjét, hogy visszavezessem az ösvényre. Időnként elcsodálkoztam, hogy a lányomnak és a legtöbb lovasnak a csoportunkból miért nem volt semmilyen problémája. Ami azt illeti, a lányom még a lova nevére sem emlékezett a lovaglás után, mert neki nem kellett állandóan szólongatnia!
Egyszer Dusty úr hirtelen felágaskodott, és azt hittem, most biztosan le fogok esni róla. A lovász megdicsért, amiért megtartottam és jól kezeltem, mikor úgy tűnt, hogy megbillent az egyensúlya. A paripa nem tudhatta, hogy teljesen halálra váltam. Tisztában voltam vele, hogy ő egy nagy, robosztus, fenséges állat, mely minimális erőfeszítéssel könnyedén levethet a hátáról. A gondozó elmagyarázta, hogy Dusty úr egy-két „kihívással” küzd, és elnézést kért a bohóckodásáért. Biztosítottam arról, hogy jól megvagyok Dusty úrral. Elmeséltem neki, hogy a karrierem miatt már hozzászoktam problémásabb gyerekek kezeléséhez. Ráadásul már volt egy sajátos nevelési igényű gyerekem is.
Meggyőződésem, hogy mikor lovaglás előtt felsorakoztunk az istállóban, a lovászok felmértek minket, és eldöntötték, melyik ló illik hozzánk a legjobban. Isten is tudja, mi a legjobb. Igen, néhány kisgyerek extra, váratlan kihívások elé állít, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Ő tudja, mi a legjobb nekünk, és mire van szükségünk.

Michelle Vanessa O'Reilly