Forró vízben

„Asztalt terítesz nekem ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal. Csordultig van a poharam.” (Zsoltárok 23:5)

Pihentető, ottalvós kiruccanást terveztem a férjemmel. Ehelyett számos előre nem látott esemény miatt veszélyesen közel kerültem a kimerülés határához. Rajta is a fáradtság jelei látszottak.
Felébredtem, és az elkövetkező munkahét konfliktusaiért imádkoztam, remélve, hogy azért sikerül néhány órát pihennünk a nap folyamán. Miután még egy kicsit csalódottan pufogtam, leszidtam magam egy ilyen ostoba ima miatt. Hogyan tehetné semmissé egy nap az egész hetet és az előző órák stresszét? Túl sokat kértem Istentől, és biztosan túlzottan triviális is voltam.
Egy kimerítő internetes keresgélés után találtam néhány romantikus és vonzó programot, amelyek gyorsan köddé váltak, mikor rájöttem, hogy már mind betelt. Tán mégiscsak otthon kéne maradnunk és kitakarítani a házat? Nem, nem volt egy közös napunk sem azóta, hogy hazajött az iskolából.
Bepakoltunk a kocsiba, és megérzés alapján elindultunk, hogy valahol biztos van hőforrás a hegyekben. Az első felfedezés egy langyos medence volt. A férjem azt javasolta, hogy elégedjünk meg ezzel, ami itt van előttünk, mivel minden értékes helyet valószínűleg még a nap vége előtt elfoglalnak. Valamiért úgy éreztem, ez nem az igazi, és ragaszkodtam hozzá, hogy keressünk másikat. Így a folyó mentén haladtunk melegebb forrást keresve.
Találtunk egyet, ami ígéretesnek tűnt, és beültünk a vízbe, amikor egy másik pár futott be mögöttünk. Némán fortyogtam, mint a fütyülésre kész teáskanna, ahogy csatlakoztak hozzánk, és gyászoltam az egyedüllétet, ami az utolsó reményem volt, hogy rendezzem a bennem felbugyogó kérdéseket.
A társalgási témák tesztelésének első pillanatától kezdve, több mint 3 órával később sem bújtunk ki a vízből. Társaink szavai a remény, cél és inspiráció forrásaiból fakadtak, melyekkel elárasztották a szívemet. Ennek a mennyei találkozásnak a felismerése a kegyelem mélységeivel ölelt körül bennünket. Ezzel minden indulatom elillant.
Dicsérjük Istent a meghiúsult tervekért, az ürességért, az árnyékért! Ő az élet vize, amely helyreállítja a lelket. Általa bizonyosan túlcsordul majd a te poharad is mindenki előtt.

Wendy Williams