Visszhangos vagy kacskaringós?

„És egy kisgyermek őrzi azokat.” (Ézsaiás 11:6)

Az Egyesült Államokban mindig szeptemberben ünneplik a nagyszülők napját, és már alig vártam, hogy a négyéves unokám óvodai csoportjával ünnepelhessek.
Miközben az unokámmal együtt élveztük az osztálya ünnepségét a csillámok, masnik és tüllszövetek előtt, nevettünk, beszélgettünk, fényképezkedtünk, és találkoztunk az óvónőkkel és a kis barátaival. A nagyszülők az unokájuk fényképével díszített reggelizőasztaloknál ültek. Az ovisok táncoltak és ugrabugráltak, felmásztak a nagyszülők ölébe, náthásak voltak, és az arcukra morzsák ragadtak, amiket a nagyszülők gyengéd, szerető kezének kellett letörölgetni. Különleges volt az, hogy a nagyszülőket fergeteges nagyszülő-unoka tánccal és egy elmutogatós-kitalálós résszel szórakoztatták.
Itt volt az ideje, hogy a nagymama elköszönjön az unokájától. Mondtam neki, hogy én most elmegyek. „Én is mehetek haza” – válaszolta a kislány. Így hát megkérdeztem az óvónőket. Kijelentették, hogy az ovi kijelentkezési protokolljának betartása után nyugodtan elvihetem az unokámat. Megkérdeztem a lányomat is, aki szintén azt mondta, hogy nyugodtan hazavihetem hozzájuk.
Elég vicces volt az út a kocsimmal az otthonához. A 2004-es autómnak gondjai voltak az egyenletes úttartással. Néhány nappal korábban többször is hívtam a szervizet, és bejelentettem, hogy az autóm zörög, ide-oda himbálózik, hullámzik, kopog, mintha táncolna. Kaptam is egy időpontot 2019 októberére, hogy vigyem el az autót bevizsgálásra. Most útközben az unokám meg is kérdezte tőlem: „Nagyi, neked miért imbolyog az autód?”
Próbáltam valami magyarázatot találni rá, és azonnal felhívtam az autószerelőmet. Elismételtem neki a négyéves Kelcee és köztem folytatott beszélgetést a problémás autóról. A szerelő megismételte: „Imbolyog! Imbolyog! Azonnal hozza be az autót!”
Olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek: igazak, őszinték, tényszerűek? Képesek vagyunk gyermeki hívőkké válni a Krisztussal való mindennapi utunkon? Hallgatunk a Megváltónkra, és gyakoroljuk a megbocsátó és alázatos magatartást másokkal és magunkkal szemben? Legyünk ismét olyanok, mint a kisgyerekek, hol határtalan a szeretet, és mindenható Atyánk vezethet bennünket.

Pauline A. Dwyer-Kerr