Csapdák és új utak

„Hadd vigadjak és örüljek kegyelmednek… tágas térre állítottad a lábamat.” (Zsoltárok 31:8–9)

Körtúrára menni gyönyörűséges. Élvezhetjük a „körbejárás” kényelmét. Ha az ember rendszeresen megy ilyen ösvényen, minden akadályt megismer az út mentén, és megtanulja, hogy kell megbirkózni velük. Minden ismerős lesz.
Sajnos az életben nem minden körtúra egészséges. Rájöttem, hogy az életem azon területén, ahol belső hurokpályán futottam, a kényszeres körkörös gondolkodás csapdájába estem. Egy fájdalmas tapasztalat kényszerített rá, hogy közelebbről is szemügyre vegyem ezt a régi „gondolkodási mintát”.
A gyógyulásért és növekedésért mondott imákat megelőzve már másképp kezdtem megélni a helyzetemet. Úgy éreztem, mintha áttörést értem volna el. Imáim meghallgatásra találtak.
Amikor szenvedtem, nem beszéltem a fájdalmamról, és nem ítéltem el az elkövetőt. Hagytam, hogy a barátaim segítsenek másik gondolatmenetet találni. Picit beszéltünk a fájdalomról és a fájdalom okozójáról, mielőtt empatikus és inspiráló irányba tereltük volna a beszélgetést. Ez a folyamat új lépések megtételére késztetett, a barátaim pedig megerősítettek, hogy képes vagyok rá. Többé már nem akartam ugyanúgy gondolkodni és járni. Új elhatározás született bennem.
Hogy ilyen türelmesen és szeretetteljesen ápoltak, segített felismerni, mennyire bénító lehet a negatív gondolkodás. Együtt azonosítottuk a további lépéseket, amelyek megfelelnek a mélyen legbelül lévő meggyőződésemnek. Érzéseimhez hűen maradva látom, hogy ez mennyire felszabadító. Szívemben eltűnődöm, ezt mi módon fejezhetném ki a legjobban.
A kirándulások a természetben segítenek, hogy pár szóban mindent Isten elé vigyek. A fejemben zsongó gondolatok is a lényegre redukálódnak, ami a tisztaság üdítő érzését nyújtják.
Örülök, hogy Isten látta nyomorúságomat és lelkem gyötrelmét (Zsoltárok 31:7). Nem adott át az ellenség kezébe. Lehetővé tette a növekedést. Tágas helyre állított (Zsoltárok 31:8). A korábban érzékelt dolgok morzsái és darabkái a helyükre kerültek. Teret hódított a gyógyulás és a felszabadultság folyamata. Már készen álltam arra, hogy új utakon induljak el tágas helyek felé.

Sigrid Hruby