Hegyek között

„Szememet a hegyekre emelem: honnan jön a segítségem? Segítségem az Úrtól van, aki az eget és a földet teremtette.” (Zsoltárok 121:1–2)

Évekkel ezelőtt, mikor a férjem még csak tizenéves volt, a szülei elcserélték egy 160 hektáros farmra a hegyek lábánál a főiskolai városban levő házukat. Ez jó hely volt számára, mert mihelyt befejezte a középiskolát, fűrészüzemben kapott munkát, később pedig már egy fűrészárut szállító kamiont vezetett. Miután néhány évig a légierőnél szolgált, visszament a gazdaságba, és önálló fakitermelőként kezdett dolgozni. Házasságkötésünk után megvettünk egy 120 hektáros ranchot, és úgy véltük, hogy ez jó hely lesz családot alapítani.
Pár évig fakitermeléssel foglalkoztunk nyáron és ősszel, de mikor beállt az esős évszak, szárazabb környékre utaztunk. Évekig Mexikó különböző részeit jártuk, majd hallottunk egy új iskola indulásáról a dél-mexikói hegyekben. Ott találtunk is egy helyet, ahol önkénteskedhettünk. A férjem segített, fát vágott a fűrészmalom számára, és a városból elhozta az iskolának az ellátmányt. Később, mikor már a gyerekeink iskolába jártak, én segítettem az angol mint idegen nyelv tanításában. Három gyermekünk ott fejezte be az általános- és középiskolát, majd főiskolára mentek.
Három főiskolás gyerekünk mellett már többet kellett dolgoznunk, így több időt töltöttünk dimbes-dombos farmunkon és annak környékén. Ott éltünk, mikor ezt az üzenetet kaptam: „Ne menj a városba. Már túl idős vagy hozzá, és olyan valakiről gondoskodsz, aki szintén túl öreg.” Igaz, hisz teltek az évek, és 99 évesen a férjem már nem érezte úgy, hogy biztonságosan tudna vezetni. Hetente egyszer azért bementem a városba, hogy segítsek az imaházunk körül, és elintézzem a különböző ügyeket. A férjem azonban mindig aggódott, ameddig haza nem értem. Míg sok más embert stresszel a Covid korlátozása, mi már biztonságos helyen éltünk. Együtt voltunk, én pedig elfoglaltam magam a főzéssel, takarítással és a férjem gondozásával. Három hónapig nem mentem be a városba. Boldog időszak volt számunkra, és ismét hálásak lehettünk a hegyek közt lévő otthonunkért. Évekkel ezelőtt még nem is sejtettük, micsoda áldás lesz ez a családunk számára, de az Úr erről is gondoskodott.

Betty J. Adam