A várakozás

„Mert én, az Úr, nem változom meg.” (Malakiás 3:6)

Mit teszel, ha csak sötétség fogad a „várakozás” alatt? Amikor semmi sem történik, miután Igéről Igére átolvastad, hogy Isten megjutalmazza a türelmet, és hűséges azokhoz, akik várnak? Még mindig várakozol, még mindig a „világosság előtti legsötétebb órában” vagy. A közhelyek nem hitelesek. A barátok nem értik meg. Az ígéretek beteljesületlennek tűnnek. A kérdések megválaszolatlanok maradnak. Görcsös ujjbegyekkel kapaszkodva, már a kötél végére is csomót kötöttél, épphogy elkerülve a zuhanást a mélyen tátongó szakadékba, de még mindig csak… vársz. Mit csinálsz? Az egyetlen, amit tehetsz: tudd fejben, még ha a szívedben nem is érzed, hogy Isten változatlan.
Miután József látomásokat kapott, amelyeket úgy értett, hogy a sorsát mutatják be, várakoznia kellett, nem egyszer, nem kétszer, hanem többször is. A várakozás ideje alatt elviselte a vermet, a hosszú hónapokig tartó vándorlást, a rabszolgaárverést, a hamis vádat, a börtönbüntetést és a pohárnok megszegett ígéretét. Azonban amikor már úgy tűnt, hogy a csalódás és az igazságtalanság győz, végre befejeződött a várakozás, és elmondhatta: „Ti rosszat gondoltatok felőlem, de Isten úgy gondolta, hogy jóra fordítja.” (1Mózes 50:20)
Én még mindig a váróteremben vagyok, és úgy érzem, mintha biztosítókötél nélkül zuhannék. Talán ez a folyamatos elutasítás és a veszteség elsöprő érzése a felkészülés arra, hogy részt kapjak Isten végső tervében. Itt ülve és egy feketébe öltözött, szemüveges bírót figyelve tehetetlennek és reménytelennek érzem magam. Olyan sok tárgyalóterem volt. Jogosult vagyok-e védelemre egy bántalmazó házastárssal szemben? Igen. Még többet kell várnom. A férjem bűnösnek fogja vallani magát? Igen. És még több várakozás jön, és megint csak nem tudom, mi lesz a következő ítélet.
De elmém egy kis zugában mégis visszaemlékszem arra, hogy Isten, aki Józseffel volt a veremben, Ő a világokat megteremtő Úr. Ugyanaz az Isten, aki ígéretet tesz, hogy velem együtt megy át a völgyön, még mindig itt van velem. Ez az Isten erősít meg engem.
Mit teszel hát, amikor csak várakozással és várakozással találod magad szembe? Imádkozz és reménykedj tovább! Még ha a várakozás újabb köre jön a kanyaron túl is, ne felejtsd el, Isten változatlan marad.

Charmaine Houston