Hit és lelkierő

„Az Úrra nézek szüntelen; nem rendülök meg, mert a jobbom felől van.” (Zsoltárok 16:8)

Amikor nemrég újraolvastam a 16. zsoltár 8. versét, hirtelen új módon elevenedett meg előttem.
„Az Úrra nézek szüntelen.” Egy másik fordítás szerint: „Mindig magam elé állítom az Urat.” Nagyon nehéz olyasmire összpontosítani, ami melletted vagy mögötted van. A fókuszálás megköveteli, hogy szembenézzünk vele. Jézusra koncentrálni azt jelenti, hogy „magunk előtt” tartjuk. Ha így teszek, az segít, hogy a világot és mindent, ami az életemben történik, a Krisztussal való kapcsolatom szemüvegén keresztül lássak.
„A jobbom felől van.” Már olvastam erről a gondolatról, hogy valaki a jobb kezünknél van. Ez olyan pozíció, amely arról a személyről szól, akiben megbízhatsz. Valaki, aki hiteles és megbízható. Krisztus határozottan bizalomra méltó. Évtizedeken keresztül hűségesnek találtam Őt. Amikor az emberek megkérdezik tőlem, hogy egyedül vagyok-e utazás közben, emlékeztetem őket, hogy 13 éves korom óta nem voltam egyedül, mióta elfogadtam Krisztust. Megígérte, hogy soha nem hagy magunkra és nem hagy el bennünket. Mindig mellettem van. Senki mást nem fogadnék szívesebben útitársamnak az életben.
„Nem rendülök meg.” Sok minden történik ebben a világban, ami „megrendíthet” minket. Nem csak fizikailag, hanem társadalmilag, anyagilag, szellemileg, ráadásul lelkileg is. A tudat, hogy Krisztus előttem és mellettem van, megadja a kellő lelkierőt a továbbhaladáshoz. Ellen White ezt írja: „Nincs mitől tartanunk a jövőben, kivéve, ha elfelejtjük az utat, amelyen az Úr vezetett minket, és az Ő tanítását a múlt történelmünkben.”¹
Emberként túl gyakran követjük el ugyanazt a hibát, mint az izraeliták is a pusztában. Feledékenyek voltak. Elfelejtették a csodákat, ahogy Isten kihozta őket Egyiptomból. Elfelejtették azt a csodát, hogy szárazon vezette át őket a Vörös-tengeren. Elfelejtettek az Úrra összpontosítani, és helyette a problémákra tekintettek. Nagy hiba volt.
Ma (ismét) elolvastam, hogyan bántak Krisztussal a kihallgatásán. Emberi mivoltában semmiképpen sem tudta volna elviselni ezt a szörnyű bánásmódot, ha nem az Atyjára összpontosított volna. Nekünk is követnünk kell az Ő példáját, és nézzünk mindig rá. Ez a lelkierő forrása.

Sharon Clark

¹ Ellen G. White: Life Sketches, 196.