A tomboló vihar

„Erre felkelt, megdorgálta a szelet, majd azt mondta a tengernek: Hallgass, némulj el!” (Márk 4:39)

2020. január 13-án szívrohamot kaptam! Úgy éreztem, mintha egy tonna tégla nyomná a mellkasomat, amitől a sokk hullámai árasztották el a testemet. Hála Istennek, hogy megmentette az életemet! Hazatérhettem, és elkezdtem a szív rehabilitációt. Miközben felidéztem az életemet megváltoztató élményt, volt időm elgondolkodni rajta. Mi lett volna, ha meghalok, rendben lett volna a lelkem Istennel? Megbántam-e ismert és ismeretlen bűneimet, és Ő megbocsátott-e nekem? 2020 fizikailag, érzelmileg és lelkileg is zűrzavaros, viharos év volt. Imádkoztam és arra kértem az Urat, hogy mutassa meg az Ő útját. Bár tudjuk, hogy a küzdelmek leküzdhetetlennek tűnhetnek, az Atya megígéri nekünk, hogy „ha kérünk valamit az Ő akarata szerint, meghallgat minket” (1János 5:14). Isten kinyilatkoztatta nekem: szükségem van arra, hogy teljesen átadjam minden terhemet, és megpihenjek nála (Máté 11:28–30). Miközben a Covid–19-járvány tombolt a világon, elkezdtem különböző felületeken hallgatni a prédikációkat – YouTube-on, Zoomon, telefonon –, és részt vettem online bibliatanulmányokon, imádkoztam, és elmélkedtem az Igén. Később, úgy hiszem, a menny megnyitotta előttem az utat, hogy telefonos tanácsadást kapjak a stressz és a szorongás kezelésére. Isten testi gyógyulást és békességet hozott a zaklatott elmémbe és szívembe. Ő a mi világítótornyunk, hogy előre haladhassunk az életben! Erről eszembe jut egy reményteljes történet a Szentírásból. Márk 4:35–40 között Jézus és tanítványai csónakba szálltak, és átkeltek a tenger túlsó partjára. Mikor nagy szélvihar kerekedett, Krisztus elaludt. A tanítványok mindent megtettek, hogy a hajóval a cél felé haladjanak. Eszükbe jutott, hogy Jézus is a csónakban alszik. Szóltak neki. Ő felébredt, és „megdorgálta” a szelet. Azt mondta: „Békesség, nyugodjatok meg!” Félelmük között Ő ott volt mellettük. A Mester megkérdezte tőlük: „Miért vagytok ilyen gyávák? Hogy van az, hogy nincs hitetek?” (Márk 4:40) Isten lecsendesíti a szenvedés tengerét, majd utat mutat. Bízhatunk Jézusban, és az Ő karjában békét és védelmet tapasztalhatunk (Zsoltárok 91; 46:1–2). Számomra ez napról napra megvalósul, átadva magam neki és Szentlelke által az Ő útját járva. Minden nap „meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi Krisztus Jézus napjáig” (Filippi 1:6).

Carolyn Venice Marcus