A GPS1

„Az ember elméje terveli ki útját, de az Úr igazgatja annak járását.” (Példabeszédek 16:9)

Miután a költöztetők megjöttek, villámgyorsan felpakolták a teherautót. Az volt az egyetlen gond, hogy ők hamarabb indultak el a lakásunkhoz, mint mi! Mire elkészültünk, a költöztetők már legalább 10 perccel előttünk jártak. Aggódtunk, hogy előbb érnek oda, és a végén csak állnak és várnak. Az útvonalunk első fele autópálya volt, ahol semmi izgalmas nincs, minden nagyon hétköznapi. A második fele normál utakból áll. Előző vasárnap elutaztunk, hogy kézhez kapjuk az új lakásunk kulcsait, és szétnézzünk benne. Minden simán, a terveknek megfelelően ment. A költözés napján azonban a GPS azt mondta, hogy a 136-os kijáratot válasszuk. Nem azt mondta vasárnap, hogy a 159-es kijáratnál kell lehajtani? – csodálkoztam rajta. Néhány percen belül már mindketten kétségtelenül rájöttünk, hogy ez egy teljesen más út. A GPS egy földútra vitt ki bennünket a mezőgazdasági területek közepén! Mivel már így is késésben voltunk, úgy döntöttünk, hogy követjük, amerre a GPS vezet minket. Legalább két különböző földúton „száguldva” döcögtünk tovább, mielőtt ráhajtottunk volna egy aszfaltozott, de ismeretlen területre. Miután rossz felé kanyarodtunk, és újra kellett próbálkoznunk, végül beértünk egy valódi utcába. „Ez a GPS megőrült!” – szögezte le a férjem. Miközben azonban a GPS-ről beszéltünk, meg is érkeztünk a lakásunkhoz. Ekkor vettem észre, hogy a becsült érkezési idő megváltozott a GPS-en ahhoz képest, amit még az utazás kezdetén mutatott. A tanyasi kerülő 10 percet faragott le a menetidőből. Megdöbbenve és zavartan örültünk annak, hogy a költöztetők még mindig úton vannak. Leparkoltunk, kinyitottuk az ajtót, és még épp időben mentünk vissza a kocsihoz, hogy lássuk őket bekanyarodni. Azon a héten ismét visszautaztunk a régi házunkhoz, hogy péntek naplemente előtt még egyszer kitakarítsuk. Ekkor azon töprengtünk, ezúttal merre visz minket a GPS, és a vasárnapi útvonalat használta – közel s távol nem volt egyetlen földút sem. Megköszöntük Istennek, ahogy a költözés napján megszervezte az időben való megérkezésünket. Az Úr megsegít minket a nagy és a kis problémákban, és végigvezet bennünket az úton. Miért kételkednénk benne és az Ő tervében, mikor az sokkal jobb a mienknél?

Deidre A. Jones

* Eredetileg közzétéve: http://highlandcounty22.adventistchurchconnect.org/sabbaththoughts-blog/gps