Az elsődleges színek

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14:6)

A menyem szeret feladatokkal ellátni az unokámmal kapcsolatban, aki az írásom idején 3 éves volt. Legutóbbi látogatásom alkalmával egy batikoló készletet hozott, amit a kislánnyal együtt használhatunk. Hogy utasíthatnám vissza? – töprengtem magamban. Nem igazán az én világom a batikolás. Egyáltalán való ez egy 3 évesnek? Pár napig ott hagytam az asztalon, aztán úgy döntöttem, hogy mégis felveszem, és elolvasom az útmutatót. Jaj, akár bele is vághatnék! – gondoltam. Miután beszereztük az összes szükséges alapanyagot hozzá, az unokámmal kivonultunk a teraszra. Meglepő módon nagyon ügyesen tekergette a gumiszalagokat az anyag köré. Bár a kesztyűk túl nagyok voltak a kis kezére, hamar belejött! Egy pillanatra sem tágított. Ráadásul már én is kezdtem élvezni. Aztán rájöttem, hogy ez tanulságos idő lehet az elsődleges és másodlagos színekről. A sárgával és a kékkel kezdve elmagyaráztam, hogy ebből a két színből lesz a zöld. Gyönyörűen átjött a szín. A piros és a kék lilát alkot. Hú, ez elég szokatlan lila lett! De folytattuk. A pirosból és a sárgából narancssárga lesz. Jaj, ne! Egymásra néztünk. Ez nem is narancssárga. Mi történhetett? Addigra az anyukája is kijött a verandára. Felvette a festékes üveget, és azt mondta: „Ez nem piros, hanem rózsaszín.” És mint tudjuk, a rózsaszín nem alapszín. Ezért nem alakulhattak ki a kívánt színek, ahogy vártunk. Hányszor csalódtunk már, amikor a dolgok nem úgy alakultak, ahogy reméltük? Vajon hittel vagy elbizakodottsággal terveztük el őket (ami közel áll egymáshoz)? Így miért csalódtunk? Az első ok: éretlen keresztényként talán még nem voltunk lelkileg ráhangolódva arra, hogy Isten útjait keressük az életünkben. A második, hogy talán azt gondoltuk, lelkileg erősek vagyunk, de annyira szerettük volna a saját utunkat járni, hogy nem voltunk hajlandóak rá várni. Atyám, kérlek, növeld a beléd, a minden ismeret forrásába és a te Igédbe vetett hitünket, hogy ne csak útmutatást várjunk tőled, hanem képessé is váljunk arra, hogy mindenben rád várjunk, amit tenni akarunk. Óvj meg bennünket az elbizakodottság csábító vonzásától!

Sharon M. Thomas