Figyelj és várakozz!

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, melyik órában jön el a ti Uratok!” (Máté 24:42)

Ahogy a lelkészünk záró történetét hallgattam a prédikációban egy szombat reggelen arról, ahogy aggódva figyelte és várta, hogy a szülei hazaérjenek a nagybevásárlásból, nekem is hasonló jutott eszembe gyerekkoromból.
A kedvenc unokatestvérem egy másik államban élt, de elég sűrűn eljött meglátogatni. Csodálatos volt együtt tölteni az időt nagyszüleink házában. Nagypapánk még dolgozott, és a városi busszal járt a munkahelyére. Minden délután, mikor tudtuk, hogy hamarosan megérkezhet a busszal, a bejárat előtti járdán álltunk, hogy figyeljük őt. A buszmegálló másfél háztömbnyire volt, de a járdán végignézve láthattuk, ahogy ott a busz elhalad. Néha pontosan érkezett, máskor meg késett, és akkor valahogy el kellett szórakoztatnunk magunkat. De mindig figyeltük a buszt.
Végül megérkezett, nagyapa leszállt róla, és elindult hazafelé. Amint az unokatestómmal megpillantottuk őt, nagyon gyorsan végigrohantunk a járdán, hogy találkozzunk vele. Aztán milyen boldogan sétáltunk hazafelé nagyapával!
Ahogy a lelkipásztorunk történetét hallgattam, és elgondolkodtam a gyerekkori emlékemen, azon tűnődtem, vajon tényleg ilyen türelmetlenül várom-e Jézus eljövetelét. Egész életemben hittem a Megváltó második adventjében. Egy percig sem kételkedtem benne, hogy ez egy nap meg fog történni. Emlékszem, évekkel ezelőtt egy felnőtt bibliaórán ültem, ahol a tanító a következő kérdést tette fel: „Honnan tudjuk, hogy Jézus visszajön?”
Egyszerű kérdés volt, de mindenki csak ült szótlanul és némán. Végül a férjem törte meg a csendet: „Vissza fog jönni, mert megígérte, hogy visszajön.” Hát persze! Jézus azt mondja nekünk: „Ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14:3)
Most, hogy ezt írom, ez egy szokatlan év volt. Egy világméretű világjárványt éltünk át. A hírekben példátlanul nagy tűzvészekről, hurrikánokról, polgári zavargásokról stb. hallhattunk. Remélem, és azért imádkozom, hogy miközben az eseményeket figyelem, újból eszembe jusson majd, hogy ugyanolyan nyugtalansággal figyeljem és várjam Jézust, mint ahogy évekkel ezelőtt a nagypapámat.

Sharon Oster