Mielőtt hívsz, meglesz

„Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65:24)

Mivel az utóbbi időben több barátom is elesett, és eltörte valamijét, igyekeztem nagyon óvatos lenni, különösen, mikor az idős férjemet ápoltam. Tudtam, hogy ha eltörök egy csontot is, senki nem lenne, aki gondoskodna róla. Később meg, mikor már a legfiatalabb lányommal és a férjével éltem, nem akartam gondot jelenteni nekik. Aztán megtörtént. Kora reggel, amikor felkeltem, hogy kimenjek a fürdőszobába, elestem. Mikorra már annyira enyhült a fájdalom, hogy megpróbálhattam megmozdulni, hálás voltam érte, hogy fel tudtam állni, mert ez azt jelentette, hogy egy csontom sem tört el. Viszont a bal arcomon egy monokli volt, a jobb karomon pedig egy fájdalmas zúzódás.
Mihelyt az orvos lányom meghallotta, hogy elestem, ragaszkodott hozzá, hogy bemenjek a helyi kórház sürgősségi osztályára, és vizsgáltassam ki magam. Előrehaladott korom miatt ezt készséggel megtették. Órákig tartó röntgen- és egyéb vizsgálatok után úgy döntöttek, hogy felvesznek további vizsgálatokra. A pandémia miatt a lányom nem jöhetett be hozzám, így szinte fogolynak éreztem magam. Nagyon jól bántak velem, és még az éjszaka folyamán néhány óránként különböző vizsgálatokat végeztek el rajtam. Biztosítottak róla, hogy másnap hazamehetek, de ahogy teltek az órák, egy orvos sem jött, hogy rendezze a zárójelentésemet. Ekkor már nagyon vágytam felkelni az ágyból és hazamenni.
Közben a lányomnak azt mondták, hogy addig nem mehetek haza, amíg nem kapok időpontot a háziorvosomtól, aki egy héten belül megvizsgál. Az orvosom azonban 4.800 kilométerre volt! A világjárvány miatt az orvosok nem fogadtak új pácienseket. Mialatt a lányom otthon stresszelt, hogy mi legyen, a barátnője, Dorothy beugrott hozzá. Amikor a lányom megosztotta vele a problémát, Dorothy azon nyomban válaszolt is: „A férjem sem vállal új betegeket, de biztos vagyok benne, hogy az édesanyádat fogadná.” Az Úr gondoskodott új háziorvosról – egy kedves, törődő férfiról –, így hamarosan elhagyhattam a kórházat, és újra otthon lehettem.
Köszönöm, Uram, hogy válaszoltál az imámra, mielőtt még tudtam volna, miért imádkozzak!

Betty J. Adams