Csendesedjél le, lelkem!

„Csendesedjél le az Úr előtt, és türelmesen várjad Őt!” (Zsoltárok 37:7)

A németországi Berlinben levő gyalogos közlekedési lámpák zöld színnel egy kalapos férfit ábrázolnak, aki gyors, nagy léptekkel halad, vagy pirossal szintén egy kalapos férfit, aki kinyújtott karral áll. Ezek voltak korábban Kelet-Németország gyalogos szimbólumai, és most az egyesített Berlinben is a legtöbb közlekedési lámpa ezeket használja. Az emberek kedvelik őket, mert annyi energiát sugároznak. A férfinek pocakja és görbe orra van, ami valahogy szimpatikussá teszi, olyanná, amivel azonosulni tudunk. Biztonságosak is, mert nagy felületen fénylenek.
A Facebook-oldalamon ezeket a figurákat használom profilképként. Általában akkor posztolom a kis tettrekész zöld emberkét, amikor egy időre elutazom otthonról, és hazatérésem után újra a piros veszi át a helyét.
A nyaralásból megérkezve a sűrű időbeosztásom miatt elfelejtettem zöldről pirosra cserélni a profilképemet. Az unokánk, mikor meglátta a zöld ábrát a Facebook-oldalamon, elcsodálkozott: „Hol vannak most?” Hát elfelejtettem a várva várt piros figurát posztolni…
Történetesen péntek este változtattam meg a profilképemet. Nemsokára egy barátom kommentelt a vörös köpcös emberkémhez, aki majdnem úgy néz ki, mint egy kereszt: „Á, igen, szombat van.”
Erre persze nem gondoltam, de remek ötlet! Megállni és várni Isten áldására. Ne rohanjak tova sietős léptekkel, és élvezzem a szombatot. Általában nem szeretek várni. A szombat azonban más. Gyakran részt veszek istentiszteleteken, és a szombat a felüdülés napja. Az, hogy zenén keresztül dicsőíthetem Istent, sokat enyhít a „zöld” nap jaim nyűgjén, és a figyelmemet a kinyújtott karú piros alakra irányítja, mely hálával tölti el a szívem Jézus kereszten hozott áldozatáért.
Gyakran miért olyan nehéz elcsendesedni? Elengedni? Várni? Az Úr a mi oldalunkon áll. Hagyhatjuk, hogy Isten gondoskodjon rólunk, mert Ő a legjobb mennyei Barátunk, aki szeret minket, és aki le akarja csillapítani bánatunkat és félelmeinket.
Meg kell tanulnom türelmesen várakozni az Úrra, és neki kell átadnom az utamat és bíznom benne. Biztos vagyok abban, hogy mindannyiunknak ezt kell tennünk.

Hannele Ottschofski