A csodafeleség

„Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon.” (Zsoltárok 91:11)

Már hónapok óta izgatottan beszéltünk arról a tervünkről lelkipásztor férjemmel, Abellel, hogy egy nagy lelkészkonferencián veszünk részt a texasi Austinban, és utána a texasi San Antonióba megyünk, hogy júliusban részt vegyünk az egyházunk ötévente megtartandó – immár hatvanadik – generálkonferenciai ülésszakán. Nagy áldásnak tartjuk, hogy világszéles egyházi családunkhoz tartozhatunk, és mindig olyan boldogság, hogy sok ismerőst láthatunk a gyűlés hetében. Külön örömöt jelentett a barátok drága meghívása, hogy San Antonió-i tágas otthonukban szálljunk meg náluk.
Érkezésünk estéjén felfigyeltem arra, és még a férjemnek is megmutattam, hogy a vendégfürdőszoba közel van a lépcsőhöz. Az éjszaka folyamán ennek ismeretében kellett volna eljutnom fürdőszobába, de nem így történt. Egy rossz lépés, és már gurultam is lefelé mind a 14 lépcsőfokon, és elterültem a padlón.
A férjem a szörnyű zajt meghallva lerohant a lépcsőn, és ott talált engem vértócsában fekve. Először azt hitte, hogy meghaltam, és ő megözvegyült. Még akkor is, amikor kiderült, hogy élek, a házban mindenki arra számított, hogy a baleset következtében eltörtem a bordáimat, a csípőmet, a karomat vagy a lábamat, esetleg mindet. Miután a mentő bevitt a kórházba, az orvos megállapította, hogy csak a bal csuklóm és gyűrűsujjam tört el. A csuklómat begipszelte, és a fejemen lévő sebeket összevarrta.
Néhány napig még benn tartottak megfigyelésre a kórházban. Amikor az egyik kórházi asszisztens másnap tesztelte a kognitív képességeimet, örömmel gratulált, hogy átmentem a 30 perces vizsgálaton. Semmi baj nem történt az agyammal, bár később terápiára volt szükségem, hogy visszanyerjem a csuklóm és az ujjam mozgékonyságát.
Egy tragédia során sokan megkérdőjelezik Isten gondviselését. Azon tűnődnek, vajon valóban törődik-e velük a menny. Még én is kételkedtem benne, pedig Jézus követője vagyok – ráadásul egy lelkészfeleség! A lépcsőn való baleset azonban, amikor Ő megmentette az életemet, arra emlékeztet, hogy naponta és túláradóan hálát adjak az Úrnak, amiért megmutatta, Ő valóban szeret és megvéd. Ezért nevez engem a férjem egy új életet élő feleségnek, az ő csodafeleségének.

Ofelia A. Pangan