Csak bízz benne!

„Bízz az Úrban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon őrá gondolj, akkor Ő igazgatni fogja útjaidat.” (Példabeszédek 3:5–6)

Egyes szombatnapokon szükségem van a kikapcsolódásra: emberek és mosolygás nélkül csak a csend van. Az egyetlen hang, amit hallani akarok, az egyházi zene és a prédikáció – miközben még pizsamában vagyok. Ezeken a napokon szeretem az Oakwood egyetemi gyülekezetet „felkeresni” és az online prédikációjukat meghallgatni. Az egyik ilyen alkalom emlékezésre késztetett.
Egyedülálló anya voltam, és az első házasságom kudarcba fulladása után már óvatosan közelítettem a kapcsolatokhoz. Semmilyen új kapcsolatot nem kerestem, és megrémítettek az esetleges második férjem iránt feltörő érzéseim. Úgy éreztem, hogy ezt az időt a kislányomnak, az Istennel való kapcsolatomnak és annak kell szentelnem, hogy ismét egészséges szeretetet érezzek önmagam iránt, hiszen hatalmas csapásokat szenvedtem el, és csak most kezdtem magamhoz térni. Egyik reggel Isten elé tártam ezt, és könyörögve kértem Őt: „Kérlek, tüntesd el ezt a férfit a szemem elől, és add, hogy csakis rád nézzek!” Kértem az Urat, hogy ne a magányom vagy a vágyam, hanem ezután az Ő akarata valósuljon meg az életemben. Azt mondtam neki, hogy bármit is akar, azt fogom tenni, amit Ő kér. Ahogy befejeztem az imát, és felkeltem a térdemről, megcsörrent a mobilom. Arnold volt. Azért hívott, hogy imádkozzunk együtt.
Számomra annak a jele volt az időzítés, hogy Isten meghallgatott, és arra emlékeztetett, hogy Ő irányít. Minél több időt töltöttem Arnolddal, annál inkább felismertem a mennyei vezetést. Folyamatosan igyekezett lelki kapcsolatot kialakítani velem, és tiszteletet, megbecsülést tanúsított a kislányom és a családtagjaim iránt. Tizennégy év telt el azóta, és most vagyunk a 11. éves nászutunkon. Isten megválaszolta azt az imát, amit már akkor elmondtam, mikor először férjhez mentem: „olyan férfit kérek, aki jobban szeret téged, mint engem”. Arra gondoltam, ha neki ilyen kapcsolata van Istennel, akkor én is szeretetkapcsolatban leszek vele. Ő beleegyezett, és küldött egy férfit, aki ugyanezt érezte: Isten az első. Arra szolgált az a reggeli emlék, hogy emlékeztessen, mikor minden döntésnél Jézus az első, abból jóság és kegyelem fakad. Ő soha nem irányít minket rossz felé. Azóta voltak idők, amikor elfelejtettem a leckét, de az Atya soha nem hagy sokáig magamra. Ha összehasonlítom ezeket az alkalmakat azzal, amikor bízom a menny vezetésében, akkor tanúsíthatom, hogy az Ő útja mindig jobb, pontosabban: ez a legjobb út!

Greta Michelle Joachim-Fox-Dyett