Bízz a folyamatban!

„Íme, Isten az én szabadítóm! Bízom és nem félek, mert erősségem és énekem az Úr. Az Úr szabadítómmá lett.” (Ézsaiás 12:2)

Mivel egy autóbalesetben megsérültem, azért 2020. január 23-án teljes csípőprotézis-műtéten estem át. A beavatkozás után meg kellett tanulnom, hogy térjek át járókeretről botra, majd a segédeszköz nélküli közlekedésre, valamint hogy öltözzek fel egyedül, miként vezessek és végezzem a mindennapi tevékenységeimet.
2020. április 13-án az ortopédsebészem engedélyével visszamehettem dolgozni. Sajnos még aznap a vállalatom úgy döntött, hogy az alkalmazottak mintegy 85%-át elbocsátja, köztük engem is. Ez a Covid–19-világjárvány idején történt. A körülbelül 23 millió amerikai egyike voltam, aki munkanélküli segélyt kapott. Hat hétbe telt, mire megkaptam a munkanélküli járandóságot. Ez idő alatt semmilyen jövedelmem nem volt. Long Island déli partjánál élek szűkös költségvetésből. Nagyon nehéz időszak volt, de Isten minden szükségemről gondoskodott.
Áldott voltam, amiért júliusban teljes munkaidőben visszamehettem dolgozni a cégemhez. Sajnos nem minden munkatársam jött vissza.
Az egyik kihívásom az ingázás volt, különösen a koronavírus alatt. Vonattal járok dolgozni, és nagyon aggódtam emiatt. Fontolgattam, hogy megkérdezem a főnökömet, vajon nem dolgozhatnék-e otthonról. Isten világosan megmondta nekem: „Ne keress meg senkit. Majd én megmondom nekik, mit mondjanak neked! Még most se bízol bennem a súlyos műtéted, a felépülésed, a szabadságod és a munkád visszaszerzése után?”
Tátva maradt a szám, és alázatosan válaszoltam neki: „Bízom benned, Uram!” Nem tudom, hogy kerülhette el a figyelmemet főnököm e-mailje, amelyben az állt, hogy „további értesítésig szeretném, ha otthonról dolgozna”. Csodálatos a mi Istenünk!
Néha úgy tűnhet, hogy átcsapnak a fejünk fölött a hullámok, és mintha forgószélbe kerültünk volna. Most azért vagyok itt, hogy elmondjam: nem számít, mi történik, Isten megígéri, hogy gondoskodik rólad! Megtanított arra, hogy bízzak benne: legyek nyugton, hallgassak és engedelmeskedjek. A mi időzítésünk nem Isten időzítése. Továbbra is imádkozzunk egymásért az életnek nevezett utazásunk során!

Andrea D. Hicks