Mi jár a fejedben?

„Íme, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenható büntetését ne vesd meg.” (Jób 5:17)

Nagyszerűen éreztem magam aznap. Frissítő edzésen voltam a konditeremben, és épp arra vártam, hogy átmehessek az úton. Várakozás közben a fejemet a fülhallgatómban szóló zene ritmusára mozgattam. A lámpa zöldre váltott, és én leléptem a zebrára.
Ahogy boldogan haladtam át az úton, egy férfi nagy fehér teherautóval száguldott át a kereszteződésen, hogy beforduljon a sarkon. Hitetlenkedve néztem rá, mert egyértelmű volt, hogy nekem van elsőbbségem. Annyira feldühített, hogy szándékosan majdnem megölt, hogy megfordultam, és egy nem igazán keresztényi gesztussal felé intettem. Azt vártam, hogy egyszerűen továbbhajt, mert rájön, hogy tévedett. De nem, ehelyett ő lelassított az autójával, és trágárságokat vágott a fejemhez, amiket én készségesen vissza is üvöltöttem neki. Olyan dühös voltam! Nem tudtam elhinni!
Azonnal felhívtam az egyik barátnőmet, hogy elmondjam neki a történteket, és kiadjam magamból a dolgokat. Kicsit ködös elmével sétáltam haza. Egyszerre féltem és szégyelltem magam. Mit tett volna Jézus? Biztosan nem azt, amit én. Vajon a teherautós ingerült férfi tévedett? Igen. Megérdemelte, hogy úgy bánjanak vele, mint én? A világ mércéje szerint igen. Isten mércéjével mérve azonban határozottan nem.
Mi késztetett erre a kirohanásra? Egyáltalán nem éreztem úgy, hogy önmagam vagyok, amikor ordítottam vele. Aztán megértettem. A fülemben szóló zene volt! Hiphopot hallgattam, amikor az egész történt. Próbáltam racionalizálni, hogy teljesen rendben van-e, hogy ezt a műfajt hallgatom. Azt mondogattam magamnak: „Nem baj, hogy ezt hallgatom, hiszen már felnőtt vagyok. Már nem vagyok olyan befolyásolható, mint a kis tinik. Már helyén vannak az erkölcseim. Ez csak egy jó zene az edzéshez.” Barátom, hogy mekkorát tévedtem!
Aznap este bocsánatot kértem imában a bűneimért és a teherautóban ülő férfiért. Imádkoztam, hogy bármin is ment keresztül, ami ennyire feldühítette, vezesse el őt Jézus lábához. Most már azért dicsőítem Istent, hogy fel tudtam hagyni a hiphoppal, és élvezem a gyülekezeti énekek éneklését!

Mary C. D. Johnson