Ígéretek

„Minden gondotokat őrá vessétek, mert neki gondja van rátok.” (1Péter 5:7)

A férjem meghalt és elvesztette a rák elleni hosszú küzdelmet. Amikor véget ért a temetési szertartása, a gyermekeimmel és az unokáimmal köszöntöttük a részvétüket nyilvánó megjelenteket. Ekkor a gyülekezetből egy kedves testvér váratlanul nagylelkű ígéretet tett, hogy a diakónusok nyáron majd lenyírják a füvet a kertünkben.
A januári ígéretekről azonban könnyen meg lehet feledkezni, amikor elérkezik a tavasz és a nyár! Szerencsére soha nem jutott eszembe, ki is tette ezt a nagyszerű, de irreális gesztust, és örülök, hogy ez így volt, mert ő csak jót akart.
Beköszöntött a jó idő, a fű meg egyre nőtt a kertben, de egyetlen diakónus sem jelent meg fűnyíróval. Két kedves szomszédom is észrevette a kellemetlenségemet, és mindketten tettek egy-két kört a fűnyírójukkal.
Végül eszembe jutott az ígéret, hogy a diakónusok segíteni fognak, ezért felkaptam a telefont, hogy felhívjam a szolgálatuk vezetőjét, és segítséget kérjek tőle. Aztán letettem a készüléket. Megint csak felvettem, majd letettem, és elsírtam magam. Többször is lezajlott ez a jelent, mielőtt ténylegesen telefonáltam volna neki. A fődiakónus a feleségével a közeli barátaink közé tartozott, de ahelyett, hogy mást hívott volna el hozzánk, ő maga jött el és végezte el a munkát.
Rájöttem, hogy ez az ígéret a részvétnyilvánítás egy át nem gondolt pillanatában született, és rá kellett jönnöm, csak rajtam múlik, hogy találok-e valakit, akit meg tudok fizetni a fűnyírásért. Először egy fiatalember a gyülekezetből nyírta a füvet, és amikor már kényelmetlenné vált számára a feladat, átadta egy másik testvérnek, aki még évekkel később is minden nyáron hűségesen segít – és még fizetést is kap a munkájáért!
Bár nem gondozták a diakónusok felváltva a kertemet, volt egy nap, amikor a gyülekezetből férfiak és nők egy egész vasárnap délelőttöt arra szántak, hogy általánosan megtisztítsák a terepet, fákat és bokrokat metsszenek, ereszcsatornákat tisztítsanak ki, gyomláljanak, mulcsot hordjanak a fák tövébe – és füvet nyírjanak!
Évekkel ezelőtt a férjemmel elkezdtünk kívülről bibliai ígéreteket megtanulni. A halála után tovább folytattam, és időnként újakat tanultam, amelyek megérintették a szívemet. Azt tapasztalom, ahogy Isten beteljesíti ezeket a memorizált ígéreteket. Ő valóban törődik és gondoskodik a szükségleteinkről.

Mary Jane Graves