Fogd a kezem

„Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti a jövevényt, kenyeret és ruhát ad neki.” (5Mózes 10:18)

Ma végre jött egy napos kis idő, és mulccsal borítottam be a kedvenc rózsabokromat. Minden évben már két tucat rózsával ajándékozott meg, mióta John, a férjem elültette nekem egy régmúlt anyák napján. Mindketten gondosan ápolgattuk, és minden évszakban élveztük, hogy csokrokat köthetünk másoknak illatos, rózsaszín virágaiból. Ó, micsoda emlékek!
Most, 20 évvel később még mindig John nélkül kell szembenéznem az élettel. 36 csodálatos házasévünk volt; milyen nehéz is nélküle… A családjaink a maguk módján kezelték a gyászt. Nehéz a reménytelenség érzése, különösen, mikor a 3 éves unokánk folyamatosan nagypapája hazatérését figyelte. „Ugye, ő most csak bújócskázik, Nana?” – kérdezgette tőlem minden nap hosszú-hosszú időn át, és nem volt engedte, hogy egyszerű halandók vigasztalják. „Ma meg fog érkezni a felhajtón?”
Hálás vagyok, hogy a vigasztalás és reménység Ura hűséges barátja volt szomorú gyermekeinek, hogy „megvigasztaljon minden gyászolót”, amint azt Ézsaiás 61:2-ben megígérte. Családi sírkövünk, amin túl sok név sorjázik, emlékeztet bennünket arra, hogy várjuk az „áldott reménységünket és a mi nagy Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőségének megjelenését” (Titusz 2:13).
Ahogy a nem látott napok felé sétáltam, velem volt az én örök barátom, Jézus, és most is arra emlékeztet, hogy Ő mindig itt van és itt lesz. Tőle jönnek a szabadulás ígéretei: „mert az Úr támogat engem” (Zsoltárok 3:6).
Nagy veszteségem ellenére vagy talán épp emiatt voltam képes más özvegyeknek szolgálni – legutóbb a szomszédomnak. John rózsabokráról adtam neki egy váza rózsaszín rózsát, azzal a megjegyzéssel, hogy „ezek csak neked nyíltak”. Az, hogy meghallgattam őt, együtt sírtam vele, elvittem neki az ínycsiklandó ételeket, néha csak fogtam a kezét, mind segített neki a gyógyulásban, és hálás vagyok, hogy ennek a része lehettem.
Hölgyeim, megszakad a szívem értetek, ha át kellett élnetej egy férj elvesztését, de én szilárdan hiszek Jézusban, a gyász nagy Gyógyítójában. Szeretnék segíteni neki, hogy megvédje a védtelenek, az apák és nagyapák nélkül élők és az özvegyek ügyét.

Jane Wiggins Moore