Adjunk reményt idegeneknek

„Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk mértékletesek, öltsük fel a hit és szeretet páncélját és sisak gyanánt az üdvösség reménységét.” (1Thesszalonika 5:8)

A brazíliai Belo Horizontéban dolgoztam egy orvosi és fogorvosi rendelőkkel teli épület 8. emeletén. Egyik nap a műszakom végén a liftet vártam. Véletlenül egyszerre pont kettő is kinyitotta az ajtaját.
Gyorsan mindkettőbe benéztem, és az egyikben egy síró családot láttam, a másikban pedig senkit. Az első természetes késztetésem az volt, hogy az üresbe lépjek be. De a másodperc tört része alatt éreztem a késztetést, hogy a családos liftbe szálljak be.
Annak ellenére, hogy ők a lift hátsó részében álltak, én pedig az ajtónál, egészen az előcsarnokig hallottam a sírásukat. Sajgott értük a szívem, mert minden bizonynyal épp most kaptak egy lesújtó diagnózist.
Mikor megállt a lift, tartottam az ajtót, és megvártam, hogy kiszálljanak. Abban a pillanatban egy hangot hallottam, amely azt mondta, hogy adjam oda nekik A nagy küzdelem CD-jét, ami a táskámban volt. Minden olyan gyorsan történt, hogy a CD nélkül mentek ki az épületből. Pont az épület előtt parkolt az autójuk, de nem voltam elég bátor, hogy megállítsam őket.
Miközben átmentem az utcán a buszmegállóhoz, kitartóan hallottam megint a hangot. Így hát visszafordultam. A kocsira pillantottam, a sofőr ablaka fel volt húzva. Közelebb érve észrevettem, hogy az anyósülés ablaka le van húzva. Kinyújtottam a kezem, és felajánlottam a feleségnek a CD-t, mondván, hogy Isten kérte, adjam oda nekik.
A borítójáról ezt olvasta: „Bibliai tanulmánysorozat, amely reményt ad önnek és családjának”. Azt mondta, hogy biztosan Isten használt fel engem, mert fogalmam sincs róla, hogy mekkora szüksége van a családjuknak reményre. Elmosolyodtam, és mentünk az utunkra. Soha többé nem találkoztam velük.
Sokan szenvednek, és keresik a reményt. Arra kérlek téged, hogy soha ne menj el otthonról egy könyv vagy egy CD nélkül a táskádban. Isten majd az utadba fog hozni valakit, akinek szüksége van ezekre a reményt adó szavakra. Csak legyél hajlandó kinyújtani a kezedet és áldássá válni. Egy nap majd a mennyben megtudjuk, hogyan használt fel az Úr minket arra, hogy bátorságot és reményt adjunk másoknak – ahogy én is tudni fogok arról a családról.

Ana Maria de Souza Gonçalves