Isten a segítőm (2. rész)

„Áldott az Úr, hogy csodálatosan megmutatta nekem kegyelmét.” (Zsoltárok 31:21)

Elérkezett a szombat, mikor énekelnem kellett. Alig vártam, hogy előadhassam a bizonyságtevő énekemet, a „Kövess engem”-et!
Az istentisztelet elején kitört a vihar. Nemsokára már láttuk a villámokat, és hallottuk a hangos égzengést! Imádkozni kezdtem, hogy ne akkor legyen a vihar, amikor énekelek, és ne nyomja el a szavakat!
Ahogy felmentem a szószékre, még egy hangos mennydörgés csattant fel! Elhangzottak a bevezető futamok, és én énekelni kezdtem a különleges dalomat. Boldog voltam, hogy meg tudtam osztani gyülekezeti családommal is.
Az istentisztelet után egyik barátommal, Scott Clarke-kal beszéltem, aki a hangosításért felelt, mialatt énekeltem. Megkérdezte, észrevettem-e, hogy nem működött a szószéki mikrofon az istentisztelet alatt. Mondtam neki, hogy nem, nem tűnt fel. Aztán eszembe ötlött, hogy kézi mikrofont kaptam, hogy azzal énekeljek, és az emelvényen levők is ilyen mikrofonokat használtak. Azért, mert a szószéki mikrofon nem működött.
Aztán Scott elmesélte a történet folytatását: „Az istentisztelet alatt végig nem tudtam beindítani a szószéki mikrofont. Ezért gondoskodtam róla, hogy két kézi mikrofon is működjön. Amikor felmentél a szószékre, egy zengő mennydörgés hallatszott – aztán te énekelni kezdtél, és a mikrofon életre kelt!”
Hűha, milyen csodát tett Isten! Áldott voltam, mert elöl nem lett zűrzavar, és a gyülekezetet sem zavarta meg semmi.
Dicsértessék az Úr az Ő szerető jóságáért!

Sharon Follett