Apuci otthona

„És ti, apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek őket az Úr tanítása és intése szerint.” (Efézus 6:4)

Mikor a testvéreimmel még nagyon kicsik voltunk, emlékszem, hogy apa búcsúpuszit adott nekünk, mielőtt elment otthonról az imaházi alkalmakra este. Ahogy kamaszodtunk, apa szigorú lett. A Jim Crow-korszakban éltünk. Kihívás lehetett a gyerekeket istenfélelemben nevelni, ugyanakkor kiállni önmagukért egy fajilag olykor ellenséges környezetben.
Kisgyerekként megesett, hogy rettegtem, amikor apa hazajött a munkából. Vigyáznunk kellett, mit mondunk, és nem mindig beszélhettünk szabadon, nehogy félreértse. Nem tűrte, amit pimaszságnak tartott. Ez nem is annyira szemtelenség volt, mint inkább a körülöttünk lévő világ iránti növekvő kíváncsiság. A bátyám és apa még egyszerű dolgokon is össze tudtak kapni.
Apa bizonyára rájött: nem akarja, hogy a gyerekei rettegjenek a hazaérkezésétől. Ezért szerdánként finomságot kezdett hozni (pl. egy fél liter jégkrémez). Észrevettem, hogy apu kezdett megváltozni, ahogy mi is értünk, és meghallgatta, amit mondani akartunk. A fiatalabb énünkkel szembeni gyengédségtől kezdve a kíváncsi kamaszok iránt tanúsított szigorúságon át a kialakulóban lévő fiatal felnőttek meghallgatásáig alakult. Még mindig nagyon gyengéd és engedékeny volt a húgaimmal. 50 éves kora előtt hunyt el, és viszonylag fiatal özvegyként hagyta hátra édesanyámat.
Úgy gondolom, hogy a mennyei Atyánkkal való viszonyunk is változik, ahogy érettebbé válunk a vele való kapcsolatunkban. Amikor fiatalabb koromban olvasni kezdtem a Bibliát, úgy láttam, hogy Isten kissé kemény kézzel bánik az emberiséggel. De ahogy nőttem a vele való lelki kapcsolatomban, rájöttem, hogy átitatja az Ő fegyelmét az irgalom és a feltétlen szeretet. Azt szeretné, ha olyan életet élnénk, amely alkalmas az Ő országára.
Néha a szülőknek szigorúnak vagy keménynek kell lenniük a gyermekeikkel, hogy távol tartsák őket az ártalmas helyzetektől. Az én földi apám a maga módján megtanította a gyerekeit arra, hogy tiszteljék Istent, és engedelmeskedjenek neki. Mikor mennyei Atyánk szigorúnak tűnik az Ő tíz szabályával, az tulajdonképpen azért van, hogy megvédjen bennünket, és iránymutatást adjon az e világi életben való eligazodáshoz. Azt kívánja, hogy engedelmeskedjünk neki, míg el nem jön a Fia, hogy hazavigyen minket, és aztán örökre vele legyünk.

Barbara Burris Neequaye