Istené a dicsőség

„Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr cselekedeteit.” (Zsoltárok 118:17)

Kétségbeesésemben úgy tűnt, mintha eltűnt volna az Úr. Elöntött a gyász. Csalódás és csüggedés felhői borítottak be. Az meg nem volt opció, hogy magamra hagyással vádoljam Istent, hisz Ő már számtalanszor megszabadított lehetetlennek tűnő helyzetből.
Gyakran jut eszembe Ábrahám és Sára. Ők elkeseredetten imádkoztak gyerekért. Isten megígérte, hogy megáldja őket egy gyerekkel. Ígéretét megtartotta, de várakozás közben a hitük megingott. Úgy érezték, hogy túl hosszú a várakozás, elészaladtak a mennynek, és próbálták maguk megoldani a problémát. Ez zavarok tömkelegét okozta. Amikor az Úr elé vágunk, mindig bajba keverjük magunkat.
Választ vársz egy olyan helyzetre, mikor örökkévalóságnak tűnik, mióta imádkozol? Úgy látszik, mintha Isten visszatáncolt volna? Ő megígérte, hogy soha nem hagy el bennünket. Azt is mondta: „Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam [őket].” (Ézsaiás 65:24) De mintha megsüketült volna? Te meg böjtöltél és imádkoztál is, és még mindig arra vársz, hogy az igát letörje?
Ne vágj be Isten elé. Használd ki a hitedet, és bízz benne. Ő azt mondja, hogy ismeri a velünk kapcsolatos békés és nem gonosz gondolatokat, hogy váratlan véget adjon nekünk (Jeremiás 29:11).
Sátán minden tőle telhetőt megtesz, hogy rávegyen minket arra, fordítsunk hátat Istennek. De az Úr a maga idejében cselekszik, és az Ő időkerete nem olyan, mint a mienk. Nekünk Sadrak, Mésak és Abédnegó gondolkodásmódját kell követnünk (Dániel 3:17–18). 2Korinthus 6:2-re hivatkozom: „Mert Ő mondja: Alkalmas időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő, íme, itt az üdvösség napja!”
Függetlenül attól, mennyi időt vesz igénybe, vagy milyen döntést hoz, tudom, hogy az én érdekeimet tartja szem előtt, és bizonyosan dicsérni fogom Őt!
Igényeljük az ígéreteit, és mindenképp dicsőítsük Őt.

Cora A. Walker