Elment az áram

„Mert nem a félénkség lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Timóteus 1:7)

A lányunk, a vejünk és a fiuk épp azon a napon költözött másik államba. Két másik lányunk, egy vejünk és két dédunokánk nyaralt egy másik államban. A férjem bátyja hospice-kezelés alatt állt, és várhatóan már nem élt sokáig, ráadásul az unokahúgunk is hospice-házban volt. Már nem volt vezetékes telefonunk, csak mobiltelefonunk. Aztán eljött az a borzasztó este. A férjem éppen akkor akart hívni valakit, amikor megkapta az üzenetet, hogy elment az áram. Gyorsan ránéztem a telefonomra, és el tudtam küldeni egy SMS-t, de amikor újra megpróbáltam elküldeni egy másik SMS-t, felugrott az üzenet, hogy nem lehet elküldeni, és azt is közölték, hogy nincs áram.
A férjemmel bementünk az irodába, és mindent újraindítottunk. Megnéztük a routerünket, és nagyon gyenge volt a wifijel, szóval rájöttünk, hogy valószínűleg le kell cserélni a routerünket, de már este fél 10 volt, és az üzletek is mind bezártak, tehát várnunk kellett reggelig.
Annyira aggódtam. Aggódtam, hogy valamelyik lányunknak esetleg telefonálnia kell valami miatt, és aggódni fog, hogy nem tud minket elérni, de nem tehettem semmit. Tehetetlennek éreztem magam, mivel rájöttem, hogy nem tudom uralni a helyzetet.
Azután eszembe jutott, hogy Isten azt mondta, ne féljünk, és a félelem lelke nem tőle származik, ehelyett Ő az erő, a szeretet és a józanság lelkét adja nekünk. Imádkoztam, hogy adja meg nekem a kellő békét, hogy az Ő kezében hagyjam a családi gondjaimat, és hogy a routerünk reggelre működjön, vagy hogy segítsen egy egyszerűen telepíthető új routert találnom. Az Ő ereje által békésen el is aludtam.
Másnap reggel, amikor felébredtem, rápillantottam a telefonomra, és ott volt, amit látnom kellett. Teljesen fel volt töltve! Felhívtam a férjem a szomszéd szobában, és együtt hálát adtunk Istennek, hogy amikor úgy tűnik, már nincs erőnk, Isten még mindig vigyáz ránk. Az Ő ereje a mienk, amikor úgy érezzük, hogy nem tudjuk folytatni. Soha ne felejtsük el, hogy mindenkor bízhatunk benne.

Anna May Radke Waters