Egy rossz autó volt a válasz az imára

 „Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65:24)

A találkozói miatt a férjem a tengerentúlra utazott. Már korábban is kivittem őt a legközelebbi reptérre, de ezúttal a Reagan Nemzeti Repülőtérről indult, ami idegen terep volt számomra. Ezért megkértem, hogy hívjon taxit. A sofőr késett, és a férjem kezdett aggódni: attól félt, hogy lekési a járatát. Ezért megkért, hogy mégis csak vigyem el. Nem voltam tőle boldog, mert még soha nem jártam ezen a reptéren. Azonban nem volt más választásom, mint elvinni őt. Imádkoztunk, és elindultunk a repülőtérre.
Nem tudtam használni a telefonom GPS-ét, mert az akkumulátor lemerülőben volt, és vészhelyzetekre tartogattam. A repülőtéren megkérdeztem egy bizonyos férfitől, hogy jutok el a 395-ös útra. Onnan már tudtam az utat hazafelé. A férfi rájött, hogy nem értem az útbaigazítást, és udvariasan felajánlotta, hogy csak kövessem őt. Elindultunk, és én bizalommal figyeltem az autóját, mígnem egy ponton egy másik autó vágott közénk. Fárasztó volt a vezetés, ahogy próbáltam lépést tartani a sofőrrel, mivel sok hasonló autó ment arra. Mindent megpróbáltam, hogy a vezetőm mögé kerüljek, és végül sikerült is. Néhány perc múlva az autó egy lehajtó felé indult meg, én pedig követtem, de csak akkor jöttem rá, hogy egy szállodába tart. Amikor a sofőr kiszállt az autóból, nem az volt, akivel korábban beszéltem, ráadásul ő a családjával volt. Visszatértem a kocsimhoz, mintha elfelejtettem volna valamit. Elsuttogtam egy imát Istenhez, hogy vezessen akkor Ő.
Ezután úgy döntöttem, hogy bemegyek a szállodába, habár attól tartottam, hogy a sofőr azt hiszi, hogy őt követem. Odamentem a recepcióhoz, és elmagyaráztam a helyzetemet, és a hölgy nagyon megértő volt velem. Megadtam neki az otthoni címemet, és ő kinyomtatta nekem az útvonalat. Alaposan áttanulmányoztam, majd elindultam hazafelé, hogy készüljek dolgozni menni.
Isten tudta, milyen nehéz lesz egy autó mögött haladni azon a forgalmas úton. Ezért egy rossz sofőrhöz irányított, aki végül egy szállodánál kötött ki, csak azért, hogy ott én egy nyomtatott útbaigazítást kapjak. Kicsit elkéstem a munkából, de biztonságban voltam, és már nem aggódtam.

Gertrude Mfune