Csoda a költözés napján

„Mielőtt kiáltanának, én már válaszolok, még beszélnek, és én már meghallgattam.” (Ézsaiás 65:24)

Eljött a költözés napja, és én (Edith) a fiam családjának segédkeztem összepakolni és felkészülni a költözésre. Szeretek pakolászni, mert mindig az újrakezdésre emlékeztet a csomagolás. Az én feladatom a konyha, a fürdőszoba és a gyerekszoba összekészítése volt. Aznap reggel a költözéshez szükséges energiával ébredtem, kipattantam az ágyból, és befejeztem a vendégszoba elrámolását. Bármelyik pillanatban várhattuk a költöztetőket. Emlékszem, hogy elgondolkodtam azon, milyen simán mentek a dolgok a költözésnél. Épp ekkor jött le a menyem, aki aggódó és nyugtalan tekintettel nézett le a lépcsőn.
Én (Alta) már kimerülten ébredtem, mert egész éjjel fent volt a baba, és azon aggódtam, milyen sok a tennivaló. Elkezdtem pakolni. Miután megetettem Sebastiant, a fiamat, felmentem megnézni a férjemet, aki éppen a baba ágyát szedte szét. Amikor megpillantottam őt a telefonban; azonnal tudtam, hogy baj van. „Most hívtak a költöztetők, hogy nem tudnak ma jönni, mert létszámhiány van. Majd holnap megpróbálják” – mondta űzött arckifejezéssel.
Mivel annyira feldúlt volt, azt feleltem neki: „Ne aggódj, megoldjuk.” Azt javasoltam, hogy szerezzünk egy költöztető teherautót, vigyünk el mindent, amit csak tudunk, és riasszuk a barátainkat. Így is tett. Aztán lementem a földszintre, és szóltam az anyósomnak.
Megdöbbentő volt, amit a menyem közölt velem! A beletett sok munkára gondoltam, és megértettem, hogy ma kell költöznünk. Egyetértettem a javaslatával, hogy magunk oldjuk meg a költöztetést, ez volt a legjobb alternatíva.
Azt mondtam: „Imádkozzunk.” Elkezdtünk hangosan imádkozni. A fiam ekkor leszaladt a földszintre, mert sikerült egy teherautót kerítenie, és elment érte. Én tovább imádkoztam, és kértem Istent, lépjen közbe. Aztán eszembe jutott valami, amit az unokahúgom mondott a költöztetők felfogadásáról, amikor az ember egy bizonyos vállalatot bíz meg. Továbbítottam az információt a fiammal, akinek sikerült két fiatalembert felfogadnia, hogy segítsenek a költözésben. Három óra múlva már az új helyen is voltunk. A csoda tovább folytatódott. Amikor én (Alta) megkérdeztem a szolgáltatásaik árát, megdöbbentem. Ezek a fiatalemberek, akik szorgalmasan dolgoztak, a korábbi költöztetők költségének mindössze egyharmadát számolták fel nekünk. Így három óra költözést kaptunk egy óra áráért! Ami katasztrófának tűnt, azt Isten áldássá változtatta.

Edith C. Fraser és Alta Ventura Fraser