Az ünnepélyes diplomaosztó

„Mert ismerem a gondolatokat, amelyeket rólatok gondolok – mondja az Úr –, békességes és nem gonosz gondolatokat, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.” (Jeremiás 29:11)

Volt már olyan álmod, amit iszonyúan szerettél volna megvalósítani? Vagy kértél Istentől valamit, de a válasz nem volt rá? Miután elvégeztem a diplomás sztómaterápiás ápolói képesítést, újra eltöprengtem a tanuláson. Imádkoztam, amikor jelentkeztem erre a tanfolyamra. Felvettek a klinikai vezetés mesterképzésre, és lelkesen fogtam hozzá a tanulmányaimhoz. Rendszeresen beszélgettem Istennel, és elmondtam neki, hogy a célom a 6-os tanulmányi átlag elérése (itt a 7-es a legmagasabb), és már alig várom, hogy elutazzak Új-Dél-Walesbe, hogy a szüleimmel együtt részt vegyek a diplomaosztó ünnepségen.
Mivel minden tantárgyat megcsináltam, és a mesterképzés végére értem, a 6-os átlagot is elértem (hála Istennek!), de csalódott lettem, mikor kézhez kaptam az értesítést a diplomaosztó ünnepségről: szombatra esett. Imádkozni kezdtem, hogy Isten változtassa meg az időpontot. Közeli barátaim csatlakoztak hozzám az imában a változtatás érdekében, mivel nem akartam megszégyeníteni az Urat azzal, hogy szombaton veszek részt a diplomaosztó ünnepségen. Sajnos a nap nem változott. Képzelhetitek, mennyire frusztrált voltam, hogy az Úr úgy döntött, nem avatkozik be a helyzetbe, miközben Ő a lehetetlenre is képes.
Az egyik vezető brisbane-i egyetem orvosi karának docenseként 2020-ban meghívtak az egyetemtől, hogy vegyek részt az orvostanhallgatók 2021-es diplomaosztó ünnepségén. Mikor aznap az egyetemre hajtottam, felvettem a sapkámat és taláromat, majd csatlakoztam az akadémiai menethez, még mindig megdöbbentett az események ilyetén fordulata. A menetet álló ovációval, vastapssal fogadták, és míg a pompában és a ceremóniában gyönyörködtem, úgy éreztem, nekem nem itt van a helyem. Úgy értem, ez ritka, hogy egy regisztrált ápolónő részt vegyen az orvosi iskola ünnepségén, nemhogy orvostanhallgatókat tanítson, de ott voltam: egy olyan helyen, amire soha nem számítottam, de ahová Isten hozott kegyesen. Hazafelé menet elsírtam magam, és megköszöntem az Úrnak, hogy megadta a lehetőséget – annyira porig sújtott ez az egész élmény. A menny a maga idejében válaszolt az imámra, és ez még az én várakozásaimat is felülmúlta. Ha hűségesek vagyunk Istenhez, Ő is hűséges hozzánk, és olyankor túcsorduló áldásokat ad nekünk.

Jenny Rivera