A mögöttem felcsendülő hang

„És füled meghallja a mögötted kiáltó szót, amikor jobbra vagy balra letérnétek: Ez az út, ezen járjatok!” (Ézsaiás 30:21)

Hallottál már valakit bizonyságot tenni, majd azt mondani: „Isten szólt hozzám, és azt mondta…”? Ha keresztény vagy, vagy elég sokáig voltál keresztények között, legalább egyszer hallhattad már ezt a kijelentést. Régebben csodálkoztam, hogy amikor imádkoztam, vagy jelet kértem Istentől, miért nem hallottam soha a hangját. Soha. Elkezdtem ezt annak tulajdonítani, hogy másoknak jobb kapcsolatuk van az Úrral, mint nekem – mielőtt valami egészen különös dolog történt volna.
Egy éve még egy nagyon rossz döntés előtt álltam. Önteltségként lehet jellemezni, és elutasítottam, hogy imádkozzak érte, mert már tudtam, hogy rosszul döntöttem. Azon az éjszakán életem egyik legélénkebb álmát láttam. Álmomban láttam a cselekedetnek a közvetlen következményét, amit meg akartam tenni. Még egy hangot is hallottam, amely így szólt hozzám: „Ne tedd meg!” Hideg verítékben úszva riadtam fel. Lehet, hogy ez Isten hangja volt? Mint önjelölt „modern nő”, aki nem törekszik az álmok jelentőségének hagyományos karibi hangsúlyozására, elhessegettem a dolgot, mintha csak a túlságosan aktív lelkiismeretem eredménye lett volna. Az intés figyelmen kívül hagyása aztán pontosan azt eredményezte, amit álomban láttam. Akkor jöttem rá, hogy Isten szólt hozzám, de mivel nem ismertem fel a hangját, úgy döntöttem, hogy nem figyelek rá.
Azóta rájöttem, hogy a menny mindannyiunkhoz más módon szól, és azóta minden alkalommal úgy vettem észre, hogy Isten a „zsigeri érzésen” keresztül szól hozzám: a lelkiismeretemen által. A Biblia azt mondja János 10:27-ben: „Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, és ők követnek engem.” Keresztényekként, Krisztus követőiként nemcsak fel kell tudnunk ismerni, hogy Isten hangja szól hozzánk, hanem hallgatnunk is kell a bölcsességére, amikor átadja nekünk. Mint örök szeretetű Atya Ő csak a javunkat akarja, és irányt kíván mutatni. Bár talán soha nem mondhatjuk el, mint mások, hogy egy hallható hangot hallottunk, amely megmondja nekünk, hogy melyik utat válasszuk, mégis hallhatjuk álmokon, egy barát szaván, egy bibliai szakaszon és igen, a saját lelkiismeretünkön keresztül is Isten hangját magunk mögött, ami ezt mondja: „Ez az út, ezen járjatok.”

Olivia D. Valentine