Uram, ments meg! (2. rész)

„Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31:8)

Hajnali 2 óra 59 perc volt, 2020 májusának első napja. Az óra szerint csak nagyon keveset szunyókáltam. Már órák óta forgolódtam és csak forgolódtam. Volt néhány gyülekezettel kapcsolatos kérdésem, amire válaszra volt szükségem – mint vezető presbitertől elvárták, hogy széles hátam és merev felső ajkam legyen, de tehetetlennek éreztem magam. A helyzetet súlyosbította, hogy egyre nőtt a Covid– 19-stressz-szintem, éppen aznap délután tudtam meg, hogy néhány pozitív eset volt a társasházban. Kik ők, és milyen súlyos az esetük? Közel vannak a lakásomhoz? Vajon találkoztam és beszéltem velük mostanában? Fenyegetve éreztem magam, és bizonytalannak. Bibliai ígéretek és hosszú sorát litániáját ismételgettem, hogy megnyugodjak, de nem éreztem békét.
Több távoli családtagomról és barátomról tudtam, akiket érintett a vírus: néhányan gyógyulófélben voltak, mások pedig meghaltak. Legyengült immunrendszerem van, ezért nagyon aggódtam a vírusnak való kitettség miatt. Természetesen betartottam a védelmem érdekében szükséges összes irányelvet, de szükségem volt lelki erőre.
Kikeltem az ágyból, és az imasarokba mentem, ahol egy kis időt töltöttem Istennel beszélgetve. Könnyes szemmel tettem le előtte a gondjaimat és aggodalmaimat. Végre elkezdtem érezni az Ő békéjét a szívemben, amikor Covid-félelmeimet, könnyeimet és egyházi gondjaimat elé helyeztem; Ő több ígérettel szólt hozzám, köztük a mai szöveggel: „Maga az Úr megy előtted [Sonia], Ő lesz veled. Nem marad el tőled, és nem is hagy el téged. Ne félj hát, és ne rettegj!” (5Mózes 31:8) Ezt az ígéretet adta Mózes Józsuénak, amikor átadta neki a vezetés köpenyét, hogy bevigye Izraelt az ígéret földjére. Az ígéret, hogy bármi is történjen, amivel szembenézünk, Isten velünk van, és nem kell félnünk.
Isten békéje fokozatosan töltötte be a szívemet, és megnyugodtam, hogy minden rendben lesz, ha Ő lesz a vezetőm. Félelmem és aggodalmaim szertefoszlottak. Visszabújtam az ágyba, és pár pillanat múlva már mély álomba is merültem az éjszaka hátralévő két órájára.
Ismét így imádkoztam: „Uram, kérlek, ments meg minket a bűn nagyobb járványától és annak következményeitől. Kérlek, vezess minket biztonságban a mennyei otthonodba. Ámen!”

Sonia Kennedy-Brown