Uram, ments meg! (1. rész)

„Elszakítottad tőlem ismerőseimet, utálatossá tettél előttük, beszorítottál, és nem jöhetek ki.” (Zsoltárok 88:8)

A kanadai kormány 2019 márciusában szociális távolságtartást és szigorú karanténintézkedéseket rendelt el a Covid–19-világjárvány miatt. A bátyám felhívott, hogy értesítsen, úton van, eljön meglátogatni. Nem vagyok benne biztos, hogy a látogatás a helyes szó, mivel a Covid–19 miatt megváltozott a jelentése. A család, a szomszédok, a barátok és a munkatársak legalább 2 méterre eltávolodtak egymástól. Ez még néhány frontvonalbeli dolgozót is érintett, akik egy térben laktak
azokkal a családtagokkal, akiket védtek.
Feltettem a maszkot, és a bátyám kopogására kinyitottam az ajtót. Amikor kinyitottam, ő már távolabb állt, teljesen felöltözve, védőszemüvegben, maszkban és kesztyűben. A maszkunk köszöntünk egymásnak kiabálva, ezen nevettünk is egy kicsit, ám nem tartott sokáig. Csak álldogáltunk és néztük egymást, majd a bátyám felkiáltott: „Ez így nem jó!”
Egyetértettem, nem volt az. Családilag mi nagyon összebújósak vagyunk. Amikor meglátogatjuk őket, meleg, szenvedélyes ölelésekhez, puszikhoz, nevetéshez és mosolyhoz vagyunk szokva. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy látjuk egymás szemében a csillogást; és hasznot húzunk abból az örömből, ami minden arcról sugárzik.
A bátyám gyorsan elvette a csomagot, amit felajánlottam, és visszahúzódott; gondoskodott a biztonságomról. Mielőtt elment, szívből jövő imát mondott a családért és a válságban lévő világért.
Néhány nappal később a barátaim, akik egyben a szomszédaim is, látták, hogy jövök. Visszahúzódtak előlem, és szaporán becsukták az ajtót. Miközben visszavonultak, nevetgéltünk, és a zárt ajtók mögül üdvözöltük egymást. Aztán amikor beléptem a társasházi lakásomba, ők is kiléptek a sajátjukból. Az összes ügyintézésem során az emberek elkerültek, és én is kitértem előlük. Megvédtük egymást a bűn egyik halálos hatásától, a Covid–19-től.
Sajnos ennek nem így kellett volna lennie. Az Édenkertben Isten azt mondta: „Nem jó az embernek egyedül lenni.” (1Mózes 2:18) A hírek meg tele vannak ennek a szociális elszigeteltségnek a szülőkre, nagyszülőkre, gyerekekre és barátokra gyakorolt érzelmi és pszichológiai hatásaival. Uram, kérlek, ments meg minket a bűn okozta elszigeteltségtől; arra vágyunk, hogy veled legyünk!

Sonia Kennedy-Brown