Oszd meg a kenyeredet

„Nem az-e, hogy kenyeredet az éhezőknek osztod, és a kitaszított szegényeket házadba hozod? Ha meglátod a mezítelent, hogy betakarod, és hogy nem rejtőzködsz a saját tested elől?” (Ézsaiás 58:7)

Egyik reggel megérkeztem a tanítói órára a gyülekezetbe, és egy fiatal hölgyet találtam ott egy padon ülve és sírva. Odamentem hozzá, és megkérdeztem, miben segíthetek neki. Ő elmesélte a történetét. Egyedülálló anya volt egy kislánnyal, aki a helyi adventista iskolában tanult. Anyagi nehézségei miatt kénytelen volt a lányát állami iskolába átíratni. Kislánya meg nem tudta elfogadni a döntést, és csak sírt miatta. Mivel nem tudta megoldani a problémát, segítség reményében a gyülekezethez fordult.
Akkoriban férjnél voltam, és még nem voltak gyermekeim, ezért felajánlottam neki, hogy segítek az iskolai tandíj kifizetésében, hogy a lánya továbbra is az adventista iskolában tanulhasson. Örömében a könnyei felszáradtak, és hálás volt nekem.
5 évvel a házasságkötésem után született meg a lányom, 15 évvel később pedig az ikerfiaim.
Amikor az ikreim 3 évesek lettek, meghalt a férjem, és nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. 10 éves korukban egy nagyobb és drágább iskolába kellett beíratni őket. A tanév közepén láttam, hogy nem fogom tudni kifizetni a tandíjat, és át kell vinnem őket egy állami iskolába. Nagyon elszomorított a helyzet, mert sokkal színvonaltalanabb lett volna a tanítás, mint az ő iskolájukban.
Senkinek nem beszéltem a szituációról, de éjszaka imában kiáltottam Istenhez. Egy könnyekkel és imával töltött éjszaka után az unokaöcsém felhívott (akit én neveltem fel), és közölte, hogy előléptették a munkahelyén, és még abban a hónapban el akarja kezdeni a gyerekeim iskolai tandíját fizetni.
Eszembe jutott Isten ígérete Ézsaiás 58:9-ben: „Ha kiáltasz, az Úr meghallgat, ha jajgatsz, Ő azt mondja: Íme, itt vagyok!”
Isten ígéretei anélkül teljesülnek, hogy előre látnánk őket, vagy késlekednének, és pont akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rá.
Ő mindig hűséges.

Isabel Cristina de Almeida