Éjszakai énekem

„Ti azonban legyetek bátrak, kezetek ne lankadjon, mert a ti munkátoknak meglesz a jutalma.” (2Krónikák 15:7)

Ez volt az első alkalom. Még sokáig emlékezni fogok rá. Ott álltam énekelve és gitárt pengetve egy kis kórus előtt. Én voltam a vezető énekes, aki egy kis csapatot irányított, akik egy nagy kórus teljességével válaszoltak nekem. Az a pillanat a hangok olyan finom egyvelegét képezte, hogy úgy tűnt, mintha más hangszerek is kísérnének minket, és eksztatikus volt az a pár másodperc, ahogy együtt énekeltük azt a kis egyszerű, rövid dalt a mennyei kapukról.
Aztán felébredtem. Véget ért az álom, ahogy az ablakokon keresztül beszűrődött a reggeli fény a szobámba. Én olyan vagyok, aki minden éjjel álmodik. Ritkán emlékszem bármire is… hacsak nem fontos. Ezen a bizonyos reggelen nem akartam megmoccanni se, csak addig akartam a gondolataimat pörgetni, míg fel nem idézem az álom minden részletét! Nem akartam elfelejteni! Csak olyan hosszú volt, mint az ének, de elég hosszú ahhoz, hogy kifejezze azt a lelki üzenetet, amit le akartam vonni belőle.
A különleges dalom néhány évvel ezelőtt történt. Az ismeretlen arcok részletei, a hely, ahol próbáltunk, és a dallam azóta már elhomályosult az emlékezetemben. De az ének szavai olyan maradandóan bevésődtek az agyamba, hogy még sok idő múlva is fel tudtam idézni és le tudtam írni a szövegét.
Jelenések 21:12, 25-ben sokkal világosabb képet kapok azokról a kapukról, amelyekről csak az álmomban énekeltem. János leírja, hogy 12 kapu veszi körbe a szent várost, és mindegyik egyetlen hatalmas gyöngyből készült. Elmondja, hogy a szent városban (a nagy, magas falával és 12 kapujával) 12 angyal őrzi a kapukat. A kapukra pedig Izrael 12 törzsének neve van felírva. „Uram – imádkozom –, add, hogy úgy éljek, hogy engem is számba vegyenek azzal a számmal, amit senki sem tud megszámolni!” (Jelenések 7:9)
Mivel egyre nagyobb kihívást jelent az élet ezen a bolygón, ami egyre kevésbé vonzó, és egyre bonyolultabb, a reménynek kell győznie. Krisztus visszatérése már a küszöbön áll! Nap mint nap igényelnünk kell az Ő ígéreteit, hogy átsegítsenek minket rajta… Addig is örökké hálás leszek azért, hogy nekem ajándékozta az énekemet akkor éjszaka.

Jayne Byrd-Moody