A nő koronája és dicsősége

„De hogy ha egy nőnek hosszú haja van, az az ő dicsősége? Mert a hosszú haj azért adatott neki, hogy eltakarja.” (1Korinthus 11:15, az angol NIV alapján)
„Boldog ember az, aki a kísértésben kitart, mert miután megpróbáltatott, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr ígért az Őt szeretőknek.” (Jakab 1:12)

Azt mondják, hogy a szépség a nézője szemében van. De sok társadalomban a női szépséget gyakran kapcsolják a hosszú hajhoz. Ezekben a kultúrákban, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a hosszú hajra, a rájuk nehezedő nyomás gyakran azt eredményezi, hogy a nők sokszor a végletekig is elmennek, hogy megfeleljenek az elvárásoknak. Tizenéves koromban azt mondták nekem, hogy a nő haja a „koronája és dicsősége” – ez valószínűleg a fenti szentírási szakaszból eredeztethető. Bár e szakasz szándékolt jelentése széles körben vitatott, ma nem erre összpontosítok. Ehelyett azt szeretném megvizsgálni, hogy mi történik, amikor egy nő kezdi elveszíteni „koronáját és dicsőségét”.
A bűn következményei lelkileg és fizikailag is megviselnek bennünket. Sok nő szembesül azzal a kihívással, hogy öregedés, rák, lupusz vagy akár stressz miatt elveszíti a haját. Félelmetes lehet a trauma, amely azzal jár, hogy látjuk, ahogy hullik a hajunk, csomókban gyűlik a kezünkben vagy a hajkefénken, esetleg eldugítja a fürdőszoba lefolyóját. De szerencsére már vannak lehetőségek az efféle helyzet orvoslására. Világszerte sok nő vágatja le a haját, és adományozza olyan szervezeteknek, amelyek gyönyörű parókákat készítenek a rászorulóknak. Ez és más lehetőségek is segítenek a hajhullással küzdő hölgyeknek.
Bár komoly dolog a hajunk elvesztése, de van egy nagyobb „korona és dicsőség” is, amit elveszíthetünk. Krisztus a Golgotán adta oda az életét, hogy megmentsen a bűneinktől, és felajánlja nekünk az örök élet koronáját. A naponként meghozott döntéseink segítenek eldönteni, hogy örököljük-e majd ezt a koronát. Tehát miközben megpróbálhatjuk megtalálni a módját annak, hogy megbirkózzunk földi „koronánk” (a hajunk) elvesztésével, van egy ennél nagyobb korona is, amit nem veszíthetünk el: ez az örök élet koronája.
Szenteljük annak az életünket, hogy minden nap időzzünk Jézussal, hogy Ő átformálhassa jellemünket, és felkészülhessünk az Ő mennyei koronájára, amit a lába elé tehetünk, amikor majd találkozunk vele dicsőségben. Fogadd meg, hogy ma újra felajánlod Krisztusnak az életed, és üdvözülni fogsz az Ő országában.

Taniesha K. Robertson-Brown