Anyám virágai még mindig virágoznak

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!” (2Mózes 20:12)

Évekkel ezelőtt édesanyám 400 kilométerre feküdt kórházban a lakóhelyemtől. Amikor meglátogattam, észrevettem az ágya melletti éjjeliszekrényen egy nárciszokkal teli kaspót. A virágok azonban már elhervadtak, a száruk pedig bebarnult.
Anya azt mondta: „Vonda, vidd csak haza magaddal ezeket a nárciszokat, és ültesd el a hagymákat. Jövő tavasszal majd újra kibújnak a földből.”
Anya biztosan ért a virágokhoz – gondoltam. – Megteszem, amit kér, és majd meglátom, mi bújik ki a földből tavasszal.
Legjobb tudásom szerint követtem anyám utasításait. Valamiért még a nárciszcserépből megmaradt földet is belekevertem az otthoni földbe, amikor elültettem a hagymákat. Egész télen a földben „aludtak”. Aztán eljött a tavasz.
Micsoda áldást jelentett nekem! Az abban az évben a földből előbújó virágok finom, apró, gyönyörű nárciszbabák voltak. Ó, mennyire szerettem azokat a nárciszokat, és micsoda öröm volt, amikor rájuk nézve az én drága, édes anyukámra gondoltam – az ő életére és ajándékára!
Az évek múlásával egyre csak szaporodtak a nárciszhagymák. Kiástam őket, és szétszórtam a virágoskertem szélén. Tovább sokasodtak, így rengeteg alkalommal megoszthattam őket a családommal és a barátaimmal.
Az évek során anyám gyakran mondogatta nekem: „Vonda, menj csak ki, és áss ki néhány liliomot” (és/vagy bármilyen évelő növényt, ami épp akkor nőtt). Még nagyapa öreg rózsabokrából is kiásatott velem egy kicsit, és figyelmeztetett, hogy majd vigyázzak rá, mert már nagyon öreg.
Ma, mikor kiléptem a szabadba, és teljes pompájukban megpillantottam anyukám virágait, rájöttem, hogy ő csak virágokat adott nekem évekkel ezelőtt. De olyan ajándékokat is adott, melyek még mindig reményt és fényt hoznak a távozása óta eltelt évek során. Édesanya tudta, hogy élet van azokban a halottnak tűnő virágokban, ahogy bennünk is új élet lesz, amikor Jézus eljön, hogy megváltja nyáját.
Mennyire várom már, hogy újra lássam anyát, együtt ültessünk virágot, és hogy mindazt felfedezzük, amivel Isten az országában fog megajándékozni minket.

Avonda White-Krause