Egy anya ajándéka

„Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.” (Példabeszédek 22:6)

Az egyik legnagyobb ajándék ebben az univerzumban az istenfélő anya ajándéka. Áldott voltam, hogy ilyen édesanyám volt. Leila HoShing asszony mindig főállású anya volt. 10 vér szerinti gyermek anyja volt, és még így is talált időt arra, hogy sok más olyan embert is anyává tegyen, akiknek szükségük volt anyai segítségre. Mama, ahogy szeretettel hívtuk, mindig otthon volt, és gondoskodott nagy családja otthoni szükségleteiről. Munka közben mindig dúdolt vagy énekelt egy éneket.
Kisgyerekként azon tűnődtem, hogy vajon a mama is elfáradhat-e, mert úgy tűnt, hogy mindig nagyon elfoglalt. Anya ritkán volt beteg – az áldásai közé tartozott az erő és a kiváló egészség; nem csoda, hogy megélte a 93 évet! Mama nagyon istenfélő volt. Saját lelki élete a legkitörölhetetlenebb képeket hagyta bennem. Még most is látom a lelki szemeim előtt, amint nagyon kora reggel szorgalmasan olvassa a Szentírást. Kedvenc bibliai szakasza a 27. zsoltár volt. Megtanulta kívülről, és engedte, hogy üzenete rendezze az életét. Még mindig emlékszem gondosan megválasztott „csendes helyére”, ahol nap mint nap örömmel találkozott Istennel. Kisgyerekként szeretettel figyeltem és csodáltam áhítatos életét – és ó, mennyire vágytam arra, hogy olyan legyek, mint ő! Azt hiszem, ez volt legnagyobb hatással az életemre.
A mama olyan elkötelezett volt, bármivel is foglalkozott. Emberileg nézve, azt hiszem, anyámnak volt oka boldogtalannak lenni, mert több mint 10 gyermeket nevelni és főállású anyának lenni kihívást jelenthetett, mégis mamának vidám lelke volt. Szorgalmas, nagylelkű, figyelmes, kedves volt, és mindig Jézus szeretetéről énekelt!
Én most már nagymama vagyok, és azt tapasztalom, hogy még idősebb koromban is szinte mindent úgy gyakorlok, ahogy édesanyám mutatott példát rá nekem gyerekkoromban. A gyerekek valóban azt élik, amit tanulnak. Édesanyám már túlvan ezen a földi életen, és most Jézus második eljövetelére vár. Izgatottan várom, hogy újra találkozhassak mamával, mikor soha többé nem válunk már el egymástól.
„Fölkelnek a fiai, és boldognak mondják, férje is dicséri őt… Az Urat félő asszony dicséretet szerez magának! Ismerjétek el keze munkájának gyümölcsét, és tettei dicsérjék őt a kapukban.” (Példabeszédek 31:28, 30–31).

Jackie HoShing Clarke