Gondolatok

„És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé… és szemükről minden könnyet letöröl, és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jelenések 21:1, 4)

2016. április 28-án izgatottan tervezgettem egy dél-karolinai utat, hogy meglátogassam a kórházban fekvő édesanyámat. Május 1-jén még nem is sejtettem, hogy a látogatásomból egy temetési szertartás megszervezése lesz. A testvéreimmel enyhén szólva is fájdalmasan összetörtünk és elszomorodtunk. A temetési szertartás és a hazaérkezésem után napokig egyedül autóztam a kocsimban, mikor az érzelmek és a szomorúság egész sora lett úrrá rajtam.
Gyakran gondolok arra a szeretetre és kedvességre, amit édesanyám mutatott a testvéreim és én felém. Ebben a bűnnel teli világban eltöprengek Isten jóságán és szeretetén irántunk. Ő adta meg a családomnak és nekem a kitartáshoz szükséges erőt. Ahogy János apostol írta évszázadokkal ezelőtt a Jelenések könyvében, ma is vigaszt találok a szövegben leírt szavakban: „halál nem lesz többé” „szemükről minden könnyet letöröl”! Egy napon majd újra látni fogom édesanyámat és a testvéremet (aki 2020. május 4-én hunyt el), amikor Jézus eljön a gyermekeiért. A kijelentés, hogy nem lesz többé könny, a „When We All Get to Heaven” (magyarul: Egy nap) című vidám dal refrénjét juttatja eszembe: „Együtt mind ott a mennyben egész lényünk az öröm járja át…”¹
A többé nem létező bánat, fájdalom, könnyek és a nem létező bűn öröme kincset érő ajándék lesz. De Jézus és szeretteink arcának megpillantása még nagyobb jutalom lesz, amely Isten gyermekeire vár. A Biblia azt mondja, hogy elménk nem tudja felfogni, mi vár ránk, sokkal nagyobb, mint amit el tudnunk képzelni vagy gondolni: „Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az Őt szeretőknek.” (1Korinthus 2:9)
Maradjunk hűségesek.

Barbara Stovall

¹ Seventh-day Adventist Hymnal, 633.