A csoda (2. rész)

„Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, így szól az Úr! Mert amiképpen magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál és az én gondolataim a ti gondolataitoknál!” (Ézsaiás 55:8–9)

Csöndben hallgattunk, amikor a következő időpontra mentünk a szakorvoshoz. Még mindig béke és bizalom vett körül. Tudtam, hogy Isten irányít, és elfogadtam, bárhogy is dönt és bármit tervez a menny az életemmel és születendő gyermekemével. Igényeltem az ígéretét, miszerint az Ő terve nem az, hogy kárt tegyen bennünk, hanem hogy jólétben éljünk, valamint reményt és jövőt adjon (Jeremiás 29:11). Isten Igéjén elmélkedtem. Az orvos várta a döntésünket. Végül elmondtam neki, hogy a felajánlott eljárást szeretnénk elvégezni, miközben tudtam, hogy talán nem ez a legjobb döntés, de bíztam az Úrban. Az eljárás egyszerű volt, és csak pár percig tartott. Nem tudtuk, hogy ez az eljárás alkalmas-e arra, hogy megmentse a babánkat, de Istenben reménykedtünk.
Az orvos azt javasolta, hogy menjünk haza a Kelet-Fokföldre, ahol a családunk támogathat és gondoskodhat rólunk. Tudta, hogy kimerültek vagyunk, és szenvedünk – ez érzelmileg és fizikailag is megvisel bennünket. Amikor megérkeztünk Kelet-Fokföldre, a férjem úgy döntött, hogy egyenesen menjek haza az édesanyámhoz, hogy megkapjam a szeretetet és a vigaszt, amire szükségem van. Anyukámmal továbbra is imádkoztunk a pozitív eredményekért, és még inkább azért, hogy ha arra kerülne sor, Isten készítsen fel a legrosszabbra.
Karácsony ideje közeledett, és én Jézus Krisztus születésére gondoltam. Vigaszt kezdtem találni megváltónk születésének gondolatában. Arra emlékeztetett, hogy a halál nem tart örökké. Tetszett a karácsony, és Isten szeretetére összpontosítottam, aki elküldte egyszülött Fiát, hogy megmentsen engem és születendő kisbabámat. Éreztem, hogy lekerült a vállamról a súlyos teher.
Három nappal karácsony után az orvos a legjobb hírrel hívott minket: a fiunk teljesen egészséges! Ámulatba estünk Isten előtt. 2010 májusában megszületett Milani (jelentése: meggyökerezve Istenben) egészségesen és gyönyörűen. Isten meghallgatta az imáimat, békét és bizalmat hozott el nekem – és aztán megáldott egy egészséges gyerekkel. Dicsőség érte Istennek!

Unathi Jiya