Adjunk hát

„Mindenki úgy [adjon], ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti Isten.” (2Korinthus 9:7)

Elég jól ismerem a mai alapigét, mivel sokszor hallottam már idézni, amikor valaki pénzfelajánlásról beszélt. Mégis amikor a minap ugyanezzel a szöveggel találkoztam, és újra elgondolkodtam rajta, a gondolataim a „jókedvű” és az „adakozó” szavakra összpontosítottak. Épp ekkor jutott eszembe, hogy a szavak esetleg kettős jelentést is hordozhatnak.
Amikor olyasmivel vádolnak minket igazságtalanul, amit nem tettünk meg vagy mondtunk, sokszor ilyenkor az emberi reakció a harag és a keserűség. Még arra is bátorít Sátán bennünket, hogy gondolkodjunk róla, beszéljünk róla, és egy ideig cipeljük magunkkal. Sokaknál ez akár egy életen át is eltarthat! Vannak, akiket igazságtalanul megbántottak, és soha nem kapnak bocsánatkérést, vagy soha nem hallják, hogy a másik ember bocsánatot kérjen tőlük. Én is voltam már ilyen helyzetben, és rájöttem, hogy egy bizonyos ponton döntést kell hoznom. Megbocsátok? Vagy ragaszkodom a keserűséghez?
Egy barát, családtag vagy munkatárs olyasmit tehet vagy mondhat, ami mélyen megbánt, pedig bizonyos esetekben nem állt szándékában megsérteni minket. Mégis ugyanott vagyunk, és meg kell birkóznunk a fájdalmas érzéseinkkel.
Ha mindent kimondtunk és megtettünk, mit kezdjünk a Korinthusi II. levél üzenetével? Az idézet a következő szavakat használja: „mindenki úgy [adjon], ahogy akarja”, ami azt jelenti, hogy „ahogy eldönti”. A szöveg így folytatódik: „ne kelletlenül vagy kényszerűségből”. Amikor valaki bocsánatot kér tőlünk, akkor valóban meg kell hoznunk azt a döntést, hogy vagy tovább ragaszkodunk a keserűségünkhöz, vagy örömmel a hátunk mögött hagyjuk a dolgot.
Gondoljunk csak bele, mennyivel jobb lenne a világunk, ha több lenne benne a megbocsátás „jókedvű adakozásából”!

Terry Wilson Robinson