Jézus a férjem!

„Mert férjed a te Alkotód, akinek Seregek Ura a neve. Megváltód Izrael szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.” (Ézsaiás 54:5)

Terapeutaként sok pácienssel találkozom a hét folyamán. Egy péntek délelőtt egy fiatal kliensemet kellett megvizsgálnom. 5 éves volt. Figyelemzavarral küzdött, és az édesanyja azt akarta, hogy teszteljék le, és megkaphassa a segítséget, amire szüksége van az osztályában. Miközben az ADHD tesztelésével foglalkoztunk, folyton beszélt a kisfiú, és elkalandozott a figyelme. Egyszer csak megkérdezte, hogy van-e apukám. Tudtam, hogy a férjre gondolt, és azt válaszoltam neki: „Nincs”. Megkérdezte, akkor vannak-e gyerekeim, mire én azt feleltem neki: „Igen”. Aztán azt mondta, hogy imádkozni fog értem, hogy férjhez menjek, és legyen apám. Ekkor már magamban kuncogtam, de azon is elgondolkodtam, hogyan működik Isten a kisgyerekeken keresztül.
Nos, Jézus nevében imádkozott, hogy küldjön nekem egy apát. Megköszöntem neki, majd közölte, hogy az apukám már a házamban vár. Jézus küldte oda, de láthatatlan. „Nem láthatod őt, de ott van.”
Elámultam ennek az 5 éves kisfiúnak a hitén. Nem értett semmit az életből, de tudta, hogy bármi is a probléma, Jézus meg tudja oldani. Elfeledkeztem az imáról, mivel lefoglalt a munkám. Miközben az esti áhítatot tartottam, azon panaszkodtam Istennek, hogy milyen egyedül vagyok, és bárcsak lenne valaki, aki ott van mellettem, aki megosztja velem az életemet, és velem van… mire eszembe jutott a kisfiúnak az imája. Isten a férjem. Ő itt van, a házamban, a kocsimban, és amikor utazom. Ő lát el mindennel, amire szükségem van, és gondomat viseli. Ő ott van, hogy beszélgessek vele, mikor magányos vagyok. Aztán eszembe jutott Ézsaiás 54. fejezete. Ez egy óriási szakasz egy egyedülálló nő számára ebben a világban. A 4. verstől kezdődően ezt olvassuk: „Ne félj, mert nem szégyenülsz meg, ne pirulj, mert nem gyaláznak meg! Ifjúságod szégyenéről is elfeledkezel, és özvegységed gyalázatára nem gondolsz többé. Mert férjed a te Alkotód, akinek Seregek Ura a neve. Megváltód Izrael szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.” (Ézsaiás 54:4–5).
Hála Istennek! Soha nem kell egyedül lennünk. Az Úr mindig velünk van. Ő a Teremtőnk és a Megváltónk. Ő teremtett bennünket, és Ő mentett meg a magányos és szégyenteljes élettől.

Eva M. Starner