Kitartóan

„Nemde öt verebet adnak két fillérért? És egyikükről sem feledkezik meg Isten. Nektek pedig a fejetek hajszálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek azért, sok verebecskénél drágábbak vagytok.” (Lukács 12:6–7)

Eddig még sosem termeltem zöldségeket, ezért úgy döntöttem, zöldségeskertet alakítok ki. Előkészítettem a talajt, és elvetettem tálcákra a magokat. Locsoltam őket őket, és türelmesen vártam. Végül megláttam néhány hajtást, ámde nem az összes elvetett magból. Csalódott voltam, és aggódni kezdtem, hogy talán a megmaradt magok nem is csíráznak ki. Azonban továbbra is öntöztem az összes tálcát, és végül a többi is növésnek indult. Hamarosan eljött az idő, hogy kiültessem a növényeimet az ágyásokba. Azok, amelyek utoljára csíráztak, sokkal kisebbek voltak, mint a többiek, de őket is elültettem, azon gondolkodva, hogy talán csak az időmet vesztegetem és az erőmet pazarlom. Ennek ellenére tovább gondoztam az összes növényemet: etettem, öntöztem és gyomláltam. Végül már meg sem tudtam volna különböztetni a korábbi és a későbbi növényeket, mivel a kisebbek utolérték a nagyobb, termő zöldségeket.
A zöldségeskerttel kapcsolatos tapasztalatom a lelki utunkra emlékeztet. Lehet, hogy nem vagyunk olyan hozzáértők, mint mások, és időnként csalódhatunk is magunkban, mint ahogy én is csalódott lettem a kisebb növényeim miatt. Nem voltam biztos benne, hogy hoznak majd termést, mégis folytattam a gondozásukat. És ők kitartottak. Hasonlóképpen, ahol mi is hiányt szenvedünk, nekünk is kitartónak kell lennünk, és továbbra is Isten Igéjéből kell táplálkoznunk, hogy a Szentlélek gyümölcsét teremhessük: ami pedig „szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség” (Galata 5:22–23).
Ahogy én is eltávolítottam a gyomokat a veteményesemből, hogy a növényeim virágozhassanak, Isten segítségével úgy kell eltávolítanom mindent, ami megakadályoz abban, hogy szorosabban együtt járjak vele. Legyünk türelmesek, és tápláljuk azokat a környezetünkben, akik esetleg még nem jutottak olyan messzire a keresztény útjukon.
Ahogy én kitartottam a növényeim esetében, Isten is türelmesen dolgozik velünk. Tudja, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és nem egyforma ütemben fogunk növekedni. Mégis egyenként ismer minket, és azt mondta, hogy a fejünk hajszálait is számontartja. Csodálatos ígéretet adott nekünk, hogy tovább növekedjünk benne: „Mert én ismerem az én gondolataimat, amelyeket rólatok gondolok – így szól az Úr –; békességre és nem háborúságra gondolok, hogy jövőt és reménységet adjak nektek.” (Jeremiás 29:11)

Jenetta Barker