Nem halt meg

„Életet és kegyelmet adtál nekem, és gondviselésed őrizte lelkem.” (Jób 10:12)

Négy évvel ezelőtt egy orchideát kaptam az egyik barátomtól a szülinapomra. Rózsaszín virágai voltak, és hónapokig nem hervadt el. Amikor a virágok elszáradtak, feltűnt, hogy a növény tövében lévő levelek még mindig zöldek és élénkek. Úgy döntöttem, hogy annak ellenére meglocsolom a növényt, hogy a virágok már rég eltűntek. Ekkor támadt az a ragyogó ötletem, hogy két szárított, hosszú szárú rózsát csíptetek a cserépben levő pálcikákra, hogy visszahozzam az „életet” a növényembe. Így folytatódott a legtöbb szerdán a locsolás.
A növény a családi helyiség nagy ablaka előtt álló kisasztalon maradt. 2021 júliusában észrevettem, hogy egy hosszú, zöld hajtás nyújtózik az ablak felé. Hátborzongatónak tűnt, ezért kiszedtem mellőle a szárított rózsákat, és a szárat a karóhoz csíptettem. Nemsokára apró bimbókra figyeltem föl az orchidea szárának végén. Annyira izgatott lettem, hogy a halott növényem négy évvel később újra életre kelt. Újult lelkesedéssel folytattam a növény öntözését, és naponta figyeltem, ahogy a bimbók egyre nagyobbra és nagyobbra nőnek.
Néhány héttel később, amikor lejöttem a lépcsőn, egy gyönyörű, világos rózsaszínű virág fogadott sötétebb rózsaszínnel a közepén. Bearanyozta a napomat. Egyik virág a másik után nyílt ki, míg végül már hat volt. Nem tudtam nem arra gondolni, hogy Isten annyira szeret engem, hogy azt a növényt úgy virágoztatta ki, mint egy nekem szóló szerelmeslevelet.
Néha úgy érezzük az életben, hogy elfelejtettek minket, és a világ számára halottak vagyunk. A világjárvány, úgy tűnt, felnagyotta a dolgokat, miközben elszigeteltségben voltunk. Sokan úgy érezték, hogy elhagyatottak és elhagyottak, és néhányan egyedül is haltak meg.
Aztán Lázárra gondoltam, aki testileg meghalt, és nővérei haragudtak Jézusra, mert négy napot késett. Nem tudták, hogy Ő mindig időben érkezik. Négy nap vagy négy év semmi Isten, az idő Teremtője előtt. Nem számít, milyen lelkiállapotban vagyunk, mert az Úr pontosan tudja, mi történik velünk. Megígéri, hogy velünk lesz, és Ézsaiás 49:15-ben arra emlékeztet, hogy „én nem feledkezem el rólad”. Mennyire megnyugtató ez! A család és a barátok elhagyhatnak minket, de Isten soha nem fog. Ahogy a Mindenható nem felejtette el az orchideámat, úgy nem felejtett el engem, sőt, téged sem. Az Ő tenyerébe vagyunk vésve. Ma az életről szóltam neked.

Sharon Long