Csendes növekedés

„Az Úr vezet szüntelen, nagy szárazságban is megelégíti lelkedet, és megerősíti csontjaidat. Olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek nem fogy el a vize.” (Ézsaiás 58:11)

Izgalmas lehet az élet, ha Közép-Jamaica vidékein nőttél fel, ahol a természetbe zárva ébredsz az énekesmadarak fenséges hangjaira és a ragyogó zöldre, amely arra késztet, hogy megállj, és elismerd Isten gyönyörű teremtését. Itt a levegő friss, szennyezetlen, és lágyan érinti meg az arcodat. Ezek a természeti jelenségek rövid utazást kínálnak az Édenkertbe, ahol buja, zamatos növényekkel találkozhatsz. Ez valóban olyan látványosság, amit látni kell.
Nagyon szeretem a növényeket, és már évek óta gondozom a saját gyönyörű, teraszos kertemet. Sokféle növényt termesztek, de különösen nagy öröm látnom az orchideáim hajtásait, és amikor teljes virágzásban vannak! Ó, olyan gyönyörűek!
Mivel a fotózás is a hobbim, a kertemet szolgálatra is felhasználom, mikor lefényképezem a növényeimet, és elküldöm őket más nőknek, hogy könnyebbé tegyem a napjukat, ők is kicsírázzanak, és értékeljék az élet lágyabb oldalát Isten teremtésének páratlan szépségével.
Nemrégiben megkísértett a gondolat, hogy kidobjam egy bizonyos orchideafajta szárait, mert azt hittem, hogy már nem fognak újra kihajtani. Ez a fajta azonban hűséges, és sokszor virágzik. A Szentlélek hatott rám, hogy tartsam meg őket, és gyakoroljak türelmet. Engedelmeskedtem a Léleknek, és néhány héttel később kellemes meglepetésemre új hajtások kezdtek kibújni abból, amikről először még azt hittem, hogy elpusztultak. És tényleg már alig vártam, hogy kivirágozzanak, és amikor kivirágoztak, az valami elképesztő volt! Gyönyörűségesek, rózsaszínűek és ragyogóak.
És ahogyan a természet világában, úgy van ez lelki síkon is. Ne számoljuk a csendes hajtásokat az életünkben, amelyeknek idő kell a kibontakozásukhoz. Mindannyiunknak vannak olyan hajtásai, amelyeket szeretnénk, ha már kivirágoznának az életünkben. Ezek a csendes kis ágak nőről nőre változnak, és az élet más-más szakaszaiban különbözőnek egymástól. Azonban bármilyen csendes csírád is legyen, ne feledd, hogy akkor történik meg a végső csírázás, amikor megengedjük Istennek, hogy folyamatosan vezessen bennünket, és megelégítse lelkünket a pusztaságban. Ő azt ígéri, hogy olyanok leszünk, mint a megöntözött kert, mint a vízforrás, amelynek nem fogy el a vize.
Boldog növekedést!

Althea Y. Boxx